Az egyházak fekete hétfője

„Sem a tartalom, sem a forma…

A bevett egyházi jogállás nemcsak a tartalmi kiváltságok miatt jogsértő (igazolatlan), hanem azért is, mert az elnyeréséhez vezető eljárás sem felel meg a tisztességes eljárás követelményeinek. A feltételek megállapításakor „a tartalmi garanciák mellett eljárási garanciák is szükségesek: a döntés alapjául szolgáló eljárásnak meg kell felelnie a tisztességes eljáráshoz való jogból eredő követelményeknek: az ügyet részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül kell intézni, a döntést megfelelően indokolni” [56]. A szép szavakat azonban itt sem követi a szabályozás értékelése, és kézenfekvő következtetések levonása. Pedig a szabályozás nem igazán felel meg az iménti követelményeknek. Az eljárás nemhogy kiiktatná a hivatali packázás lehetőségét, inkább megágyaz neki azzal, hogy döntési jogot biztosít a miniszternek; továbbá a parlamenti döntést előkészítő bizottság döntése ellen egyáltalán nincs jogorvoslat; végül pedig az elismerésről szóló parlamenti döntés ellen érdemi jogorvoslatot nem biztosít a törvény (az Ab-hoz lehet ugyan fordulni, de az csak az eljárás jogszabályszerűségét vizsgálhatja, az elutasító döntés tartalmi megalapozottságát nem).

Mi jön még?

Idén márciusban az Emberi Jogok Európai Bírósága is jogfosztónak és diszkriminatívnakítélte az egyháztörvényt, de az ítélet még nem végleges, mert a magyar kormány a bíróság Nagykamarája elé akarja vinni az ügyet. Az ítélet véglegessé válása tehát még előttünk van, és a java, a kártérítés és az egyháztörvény harmonizálása (khm…) az ítélettel, csak azután következik. A múlt hétfői Ab-döntés így minden bizonnyal nem az utolsó szó lesz a magyar egyháztörvény történetben.”