Összeesküvés-elméletek és gyakorlatok – hol az igazság?

„Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a konteókban az emberek az értelem-érzelem, illetve tudás-tudatlanság alapján hisznek, vagy nem hisznek. A saját tapasztalatom azonban nem ez. Én úgy látom, az emberek többsége az alapján hisz el egy elméletet, hogy annak igaz volta egybevág-e érdekeivel, illeszkedik-e korábbi tapasztalataihoz, előítéleteihez.  Kovács Béláról például mindenki azonnal elhitte, hogy orosz ügynök, aki utálja a Jobbikot, mert el akarta hinni. A Kuruc.info olvasói hasonló logika alapján tudni vélik, hogy az ISIL szélsőséges muszlim szervezet vezetője valójában Moszad-ügynök, hiszen a zsidóktól »minden kitelik«. Lehet, hogy mind a két férfi ügynök, lehet, hogy csak az egyik, lehet, hogy egyik sem. Nem is ez a lényeg, hanem a hitbeli megerősítés, hogy amit gondolok a világról, az helyes, és nem én vagyok a hülye, hanem a többiek.

És ez nem csak a politikában van így: aki hinni akar a túlvilági életben, azt semmilyen tudományos bizonyíték nem fogja meggyőzni arról, hogy nincs Isten, és a halál után az abszolút semmiben olvad szét a lelkünk.

Egy biztos: ha minden alternatív és tudományon kívüli magyarázatot hozzácsapunk a legőrültebb összeesküvés-elméletekhez, és ezeket összemosva idiótának tartunk minden embert, aki alapvető bizalmatlansággal szemlél bizonyos dogmákat, és nem hajlandó kritikátlanul visszhangozni azokat, akkor ezzel nem segítjük sem a dolgok valódi természetének megismerését, sem az egymás iránti toleranciát. Jómagam sokkal kevésbé tartom megvetendőnek azt az embert, aki több órányi youtube videót megnéz és több száz oldalt elolvas a szeptember 11-i támadásról, mint azt, aki elhiszi, hogy pár papírkéssel felszerelt arab terrorista külső segítség nélkül, az egész amerikai légvédelmet kicselezve felhőkarcolónak vezetett két Boeinget.

Mert a legnagyobb összeesküvés-elmélet azt hinni, hogy nincsenek összeesküvések.”