Kormányzati jó tanácsok gyengeelméjű házasodóknak

„Hadd hangsúlyozzam ki: nem a gratulációval van a probléma, hanem azzal, hogy a kormány már megint jobban tudja, ez úttal a friss házasoknál, hogy mi teszi őket boldoggá. Nem az üdvözlőkártyák minőségével van a baj, hanem ezzel a kényszeres ideológiai neveléssel és ájtatos kioktatással, ezzel a nyomasztó állami atyáskodással, amely a visszamaradott értelmi képességűnek tartott polgároknak kíván kéretlen jó tanácsokat lenyomni a torkán.

Az a visszataszító, hogy a házasság magánügyéből sem maradhat ki az állam, a kormány, a NER. Nem az a baj, hogy Márainak semmi keresnivalója nem lehetne Wass Alberttel egy lapon a kormányzati levélszemetünkben, hanem, hogy oda jutottunk szép lassan, hogy a két ember szigorú magánügyét képező szeretet, érzelmi, testi lelki közösség, gyermekvállalási és vagyonszerzési szándék sem pecsételődhet meg anélkül, hogy ne a kormány tenné ki a pontot a mondat végére. Már megint több millió közpénzen, földhözragadt önmarketingelési okokból.

Frusztráló, hogy a magyar fiatalokat és időseket, és általában véve a fejüket házasodásra adó magyar embereket szociális értelemben fogyatékosoknak nézi ez a társadalompolitikával teljesen párhuzamos kormány. (Mi van például a 80 éves, vagy meddő friss házasok gyermekáldásával kapcsolatos kínos mellényúlással?) Persze, tudom: bárcsak ez lenne a legnagyobb bűne a magánszféra totál ignorálása terén...Ettől még kaján vigyorral az arcomon kénytelen vagyok megismételni: ezek után már ígérem, fel se emelem a fejem, ha a nemzeti színű huzattal borított gyermeknemző ágy lesz a soron következő zseniális ötletük. Amelyet követhetne az állami gyertyatartási szolgálat. Remélem Orbán Viktor Tereskova-féle portréját nem felejtik el az éjjeliszekrény fölé felaggatni.”