„Államvizsga után már rá lehet kérdezni: szentgyörgyiként miért Temesvárt választottad, amikor egyetemre iratkoztál? Ritkábban mennek a Temes-partra a székelyföldiek.
Frissen leérettségizett diákként akkoriban csupán két lehetőség állt előttem a formatervezői továbbtanulás tekintetében: Kolozsvár és Temesvár. E kettő közül jobban vonzott a távoli, ismeretlen, de köztudottan nyugatias szellemű Temesvár. Ha nem csal az emlékezetem, az a bizonytalanság is Temesvár fele csábított, hogy vajon megállok-e a lábamon egy olyan városban, ahol egy ujjamon meg tudom számolni az általam ismert embereket.
Honnan jött az ötlet, hogy kartonból dolgozz? Van ennek valami előzménye? Egyetemi feladat volt? A praktikusságán kívül mi a legnagyobb vonzereje a kartonbútornak?
Egyetemisták számára valamelyest ismert dilemma kísért végig az alapképzés alatt: szükség lenne ilyen meg olyan bútordarabokra, de megéri-e kiadni rá a pénzt, tekintve, hogy néhány év elteltével nem garantált, hogy lesz mit kezdenem velük. A megoldás szikrája egy harmadéves projekt során pattant ki agyam limbikus rendszeréből: tetszőleges origami technikával egy működőképes hullámkarton széket kellett terveznünk és kiviteleznünk.
Formatervezőként nem is kellett több: van egy probléma/szükséglet, és került rá egy megoldás – így lett kartonbútorból államvizsga, majd később vállalkozás.