Kertész közelebb vitt minket ahhoz a múltunkhoz, mely történelemkönyvekben csak ismereteket közvetítő sorok összessége, az ő munkáin keresztül azonban átérezhető, átélhető realitás.
„Kertész Imre mindenképpen magas állami kitüntetést érdemel; fontos és elgondolkodtató, hogy ezt egy olyan kormánytól kapja meg, mellyel szemben sosem fukarkodott a kritikával. Nyilvánvaló, hogy ez a lépés a kormányoldal számára konkrét politikai előnyökkel jár, többek között: bizonyíthatja, hogy kitüntetéseit nem politikai alapon osztogatja, hiszen a vállaltan zsidó identitású, nemzetközileg széles körben ismert és elismert író a jelenlegi kormányzati irányvonalat és a magyar jobboldalt általában is, többször is komoly kritikával illette; enyhítheti a »nemzeti-konzervatív kultúrharccal« kapcsolatos belső és külső kritikák súlyát; újabb vitákat generálhat az egyébként is töredezett ellenzéke mögött álló értelmiségi holdudvarban és ezzel tovább erősítheti annak frusztrációját és meghasonlottságát; jó pontokat szerezhet a nemzetközi közvéleményben meghatározó liberális véleményformálók előtt, különösen a német közvéleményben, mely – kis túlzással – jobban ismeri Kertészt és életművét, mint a magyar.
Számunkra Kertész elismerése azonban más okokból fontos; olyanokból, melyek túlmutatnak a napi politika barikádharcain, és a 20. századi magyar létezés sorskérdéseihez vezetnek.
Kertész életműve vezet a legközelebb ahhoz, amit a totalitarizmus huszadik századi tapasztalatának nevezhetünk. Mit érezhet valaki, ha a hatalom feltartóztathatatlanul betüremkedik az életébe, és elkezdi aláásni az emberi létezés legalapvetőbb feltételeit? Milyen is valójában a túlhatalommal szembeni félelemből táplálkozó, az életünket lassan és folyamatosan alámosó szorongás? Van-e kiút a megfélemlítettségből, lehet-e értelmesen élni a hatalom mindent beborító folyamatos nyomása alatt? Élet-e ez még, vagy pedig már csak sors, vagy már az sem, puszta kiszolgáltatott sodródás? Mind-mind olyan kérdések, melyekkel az elmúlt hetven évben szinte mindenki szembekerülhetett Magyarországon valamilyen formában, úgy is mondhatnánk, több generáció tudatalattit meghatározó élményeiről van szó. Kertész ezeket a tapasztalatokat fogalmazta meg példaadóan, stiláris bátorsággal túlfogalmazva, időnként vállalva akár valamifajta nihilizmust és cinizmust is. Ha Kertész nem írja meg a Sorstalanságot, a Detektívtörténetet, az Angol lobogót vagy a Jegyzőkönyvet, a túlhatalom, a diktatúra egyénre gyakorolt lelki hatásait valószínűleg sosem érthettük volna meg a maga teljes, az értelmi megismerésen túlmutató természetében. Kertész tehát közelebb vitt minket ahhoz a múltunkhoz, mely történelemkönyvekben csak ismereteket közvetítő sorok összessége, az ő munkáin keresztül azonban átérezhető, átélhető realitás. A feldolgozás, az újrakezdés csak így kezdődhet el, ha egyáltalán elkezdődhet valami ilyesmi a 20. századi magyar történelmet lezárandó.”
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
Az Egyesült Államok egyik vezető egyetemét a napokban Izrael-ellenes agitátorok szállták meg.
Az egyetemista nem tud arról, hogy az erőszakos aktivistákat érte-e bármiféle retorzió.
Ismét szintet lépett a közel-keleti konfliktus, államközi háborúskodás vette kezdetét a világ lőporos hordójában. A nagyhatalmak óvatosságra intenek. Veszprémy László Bernát írása.
A londoni rendőrség nem tudja biztosítani, hogy főváros biztonságos legyen a zsidók számára.
Juhák Tamás korábban kompenzációs listáról került be a pesterzsébeti önkormányzatba.
Bár a KSH friss lakáspiaci adatai még nem mutatnak fellendülést, más piaci indikátorok alapján úgy tűnik, hogy áprilisban fordulat következett be a ezen a téren. Az eladó lakások iránti kereslet 22 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. Emellett az ingatlanpiac az év eddigi legmagasabb tranzakciós száma jött ki a múlt hónapra: 11 200 becsült adásvétel történt áprilisban.
Tanítani lehetne Robert Habeck ügyetlenkedését.
