Skrabski Fruzsinának nagy szerepe volt abban, hogy a „villamosos gyilkosságból” társadalmi ügy lett.
„Az értelmetlen gyilkosság után a sarki zöldségestől a jogászdoktorig mindenki azonnal elkezdett »lipótozni«, természetesen joggal. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI) 2007-ben záratta be a szocialista kormány arra hivatkozva, hogy a betegek jelentős része járóbeteg-ellátás keretében is kezelhető. A valóságban persze ez – bocsánat a kifejezésért – ordas hazugság. A skizofréneknek ugyanis általában nincs betegségtudatuk. Aki egészségesnek érzi magát, annak esze ágában sincs kezelésekre járni, és ahogy lehetősége nyílik rá, azonnal eltűnik az orvosok látóköréből. Egy évvel az OPNI bezárása után maga a minisztérium hozta nyilvánosságra a taj-számok nyomon követése alapján, hogy a korábban kezelt skizofrének közül 87-en az adott évben egyáltalán nem kaptak gyógyszert, vagyis eltűntek a rendszerből.
A »Lipót« szocialista kivégzése azonban csak az egyik oka annak, hogy a betegek egy része kezeletlen marad. Legalább ilyen fontos a jogszabályi háttér furcsasága is, amely szerint a betegek kényszergyógykezelését csak a bíróság rendelheti el, erre pedig csupán a súlyos bűncselekmény megtörténte után kerül sor. Vagyis ahelyett, hogy az évek óta másokat zaklató, sokszor törő-zúzó embereket intézetben kezelnék, megvárják, amíg a tragédia bekövetkezik, és csak utána vonják ki őket a társadalomból.
A harmadik ok pedig – és általában erről a legnehezebb beszélni – az emberek közönye. Tény, hogy amikor az utcán, villamoson, megállóban egy zavart ember inzultálni kezd valakit, a legtöbben lehajtják a fejüket, beavatkozás helyett passzivitásba süllyednek. Viselkedésünkben persze szerepet játszik a félelem is, hiszen nem szívesen visszük vásárra a bőrünket. Pedig több ember közös, határozott fellépésével valószínűleg sok hasonló tragédia megelőzhető volna. Szinte mindenkinek a környezetében él egy zavart ember, mindenkinek van egy »Áronja«, akit nagy ívben elkerül, amikor meglátja az utcán. Talán érdemes lenne elgondolkodnunk azon is, szeretteink védelmében tehetünk-e ezen kívül mást is.”
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
A több száz oldalas „Magyarország 2027–2035 konvergenciaprogram” című tervezet szerint évente 1300 milliárd forint többletbevételt szednének be adó- és járulékemelésekkel.
Az ügyvéd szerint előre lejátszott a verseny, olyan, mint „egy vállalkozás, ahol már előre tudják, ki nyeri meg a kiírt tendert”.
