A felejtés luxusa

„Ezért sem tudom elfogadni a miniszterelnök és a kormánytisztviselők magatartását. Először megszavazzák Brüsszelben a szankciókat, s mikor már elég messze vannak, kritizálják őket. Nálunk ezt köpönyegforgatásnak hívják.

Felejtünk? Most, amikor a hatalmi praktikák megint terjedni kezdenek és az ún. »nyugati társadalmak« »csak« ún. gazdasági szankciókkal avatkoznak közbe, hirtelen elítéljük ezt a beavatkozást? Azt védjük, aki nem is igényli, hogy megvédjük. Mert nagy, erős és rendíthetetlen. S ennek megfelelően viselkedik: bekebelezi a területeket és testvéri segítséget nyújt. Amelyből ugyanúgy évekig tartó fojtó testvéri ölelés lehet. De ez most nem minket érint. Ezért viselkedhetünk felelőtlenül? A felejtés nem ment fel minket a felelősség alól. Nem lehetünk egyszerre tetszetős európai politikusok és Oroszország rettenthetetlen barátai is. Ez így nem megy. A felejtésnek nincs gyógymódja. Emlékezni akarni kell. És ez az akarat egyes államokban evidensen hiányzik. A Szlovák Köztársaság kormányzatának köreiben egészen biztosan.”