István király üzenete

„Igazi istváni dilemma előtt állunk: maradunk a réginél, vagy keresztülviszünk az országon valami újat. A régi: haldoklik. Fuldoklik önnön ürességétől, önnön felsőbbrendűségébe vetett hitétől, lapos és elviselhetetlen cinizmusától, kulturális sivárságától, a tömegember leírhatatlan primitívségétől, a fogyasztás brutális önpusztításától, a »szabad« piac vérszívó kegyetlenségétől, a demokrácia ocsmány médiadiktatúrává züllesztésétől, az állandó hazugságtól, a szabadság rút gnómmá korcsosulásától, a felelősségvállalás, az erő, a tekintély, a hit, a valóban természetes alá- és fölérendeltség hiányától. 

Megöli a régit az istentelenség, de utolsó leheletével is azt fogja kiáltani: »Hajrá, Pussy Riot!« – és a legutolsó Pride-menetelésen fog összecsókolózni a rút elmúlással.

Az új: még nincsen sehol. Illetve már mindenütt jelen van, de még sehol sem látszik. Belebújt fiatalok eszébe és szívébe. Még nem tudják, nem is sejtik, csak érzik: ennek így vége van. És ez a sejtés a legfontosabb. Lehet, hogy megmentik majd a világot, lehet, hogy még rosszabbat tesznek majd, és ezáltal ők fogják siettetni a végső pusztulást. De már semmi sem maradhat a régiben, ez az egyetlen bizonyosság. És mondjatok, hazudjatok bármit, a szellemet többé nem lehet visszagyömöszölni a palackba. És az okosok tudják ezt, még akkor is, ha a másik oldalon állnak. Spiró mondta a napokban: »A jó hírem az, hogy Nyugat-Európában ugyanolyan hülyék élnek, mint bárhol és bármikor másutt. Ők is csak emberek. A hülyeségtől itthon egyáltalán nem vagyok elszigetelve, éppen ettől látom, mi folyik Nyugaton – meg tőlünk keletebbre. Nem mások a problémák Nyugaton, csak civilizáltabban vannak eltakarva, és egyelőre szélesebb rétegeknek élhetőbb az életük, de gyorsan romlik a helyzet ott is. A rendszerhiba megvan, akadnak, akik ott is látják, és ugyanolyan tehetetlenek, mint kétszáz éve mindenki mindenütt.«

Erről van szó. Csak a rendszerhibáról való gondolkodás luxusa nem adatik meg mindenkinek. S aki nem tartozik a kiválasztottak közé, mindjárt parazsat gyűjt a fejére, ha rendszerhibáról elmélkedik.
Ezért olyan szép, férfias feladat mégis ezt tenni.
Ez ma az emberhez méltó gond. A többi: Pussy Riot. Meg meleg büszkeség. Hiszti. És tömény, legtöményebb hazugság.”