Orbán Viktor ezúttal egy nonprofit állami közműholding formájában venné fel a harcot a rezsiszörnnyel.
„Mit jelent a nonprofit közmű? A nonprofit arra utal, hogy az adott gazdasági tevékenység (jelen esetben közműszolgáltatások) nélkülözi a profit elérésének gazdasági célját. Nem jelenti ugyanakkor a célzottan veszteséges működést, de még azt sem, hogy az árba ne épülne be a termelőeszközök használatának, illetve megújításának költsége (amortizáció), vagy a jövőbeni fejlesztésekre, bővítő beruházásokra (akár K +F-re) fordítandó összegek előteremtésének szükséglete. A gépek, berendezések fizikai állapota romlik a működés során, és ez alól a szabály alól nincsenek kivételek: a vízvezetékek vagy a generátor állomások, de még a távfűtési rendszerek is működésképtelenné válnak egy idő után, ha a vállalat nem végzi el a fizikai állapot megőrzéséhez szükséges beruházásokat. Hasonló a helyzet a bővítő beruházásokkal, hiszen előfordulhat például, hogy a meglévő kutakból már nem lehet elegendő vizet kitermelni, újabb szennyvíztisztítóra van szükség, vagy éppenséggel egy új (nem feltétlenül atom-) erőműre az áramszolgáltatás biztosítása okán. (…)
Rendben van-e, hogy a közművek nonprofit módon működjenek? Igen, akár rendben is lehet. Minden politikai közösség szíve joga, hogy eldöntse[2], milyen gazdasági területeket (ágazatokat) jelöl ki a profit alapú működés (magántulajdon) és a nonprofit működés számára. Másképp fogalmazva a magán és a közösségi szektor határai nem Isten által kijelöltek. Vannak országok, ahol az egészségügyi szolgáltatásokat magáncégek kínálják, vannak, ahol magán és közösségi szolgáltatók versenyeznek és vannak, ahol az egészségügyi szolgáltatásokat szinte teljes mértékben a közösségi szektor állítja elő. Nincs ez másképp a közművek viszonylatában sem[3]. Állami (önkormányzati) tulajdonban vannak például a vízközművek Németországban vagy a földgáz/távfűtés-szolgáltató cégek Dániában. A 90-es évek privatizációs hulláma régen lecsengett és a 2009-es gazdasági válság után több ország is nyitottnak mutatkozik a közösségi tulajdoni arányok növelésére. A (természetes) monopólium, mint piaci szerkezet és a termék helyettesíthetőségének hiánya eleve erős állami beavatkozásért kiált (szabályozás), innen csak egy lépés az állami tulajdonba vétel, a közműszolgáltatások közösségi szektorba terelése.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
Molnár Zsoltot ez az ügy nem aggasztja, az viszont sokkal inkább, hogy szavai szerint egy olyan országban élünk, ahol lehet ilyen típusú karaktergyilkosságokat folytatni.
A madarak rövid idő alatt belakták új „otthonukat”.
