Mielőtt bárki bevenné a maszlagot…

Véget ért a kutyakomédia. A balliberális pártok hetekig osztozkodtak a képviselői és polgármesteri helyeken, de végre kimatekozták magukat. Most majd jön valami nyálas ideológia az összefogás szépségeiről meg a felelősen gondolkozó pártvezetőkről. De mielőtt bárki bevenné a maszlagot: ez az egész osztozkodás arról szólt, hogy az MSZP, a DK és az Együtt-PM hogyan szivattyúzzák tele az üresen kongó pártpénztáraikat. És ezt nem én mondom. Elmondták ők maguk.

Az Origo.hu közölt egy cikket „Nem lesz összefogás Budapesten – vagy mégis lesz?” címmel, melyben meghökkenve olvastam Várnai László ex-LMP-s politikus egészen őszinte gondolatait az osztozkodás lényegéről. „A probléma nem pár képviselői poszt, hanem a képviselőtestületen belüli többség, sőt adott esetben a minősített többség kérdése – hívta fel a figyelmet Facebook-bejegyzésében például a zuglói helyzet egy másik nézőpontjára Várnai László. Az ex LMP-s politikus, a Civil Zugló Egyesület elnöke szerint ugyanis a minősített többséggel már mindent eldönthető a közbeszerzésektől a megaberuházásokon át a vezetői helyek kijelöléséig.” – írta az éppen civilben utazó pártpolitikus gondolatairól az internetes lap.

A kerületek elosztása és a belső osztozkodás tehát politikai-matematikai alapon folyt. A cél az, hogy a megszerzett önkormányzatokban az elvileg pártsemleges közbeszerzéseket, nagy összegű fejlesztéseket és más beruházásokat, vezetői és “szakmai” döntéseket saját hasznukra tudják befolyásolni. Úgy, hogy egymást is kontroll alatt tartsák: egyik párt vállalkozói, vezetői se kapjanak többet az előre kialkudottnál. Az egész kutyakomédia nem a városfejlesztésről, hanem a közpénz, az adónk egymás közötti elosztásáról szól.

Innentől érthető a XIII. kerületi külön indulás is. A párton belül, budapesti szinten abszolút csúcsot képviselő ottani MSZP-szervezet ugyanis nem akarta a forrásait megosztani a DK és az Együtt-PM alacsonyabb színvonalon álló politikusaival és szervezeteivel. Legyünk őszinték. Az MSZP-nek komoly esélye van arra, hogy a XIII. kerületben még külön indulva is nyerjen, így tehát a külön indulással valójában több balliberális politikus lehet a képviselő-testületben, mint együtt indulva lenne. Naivan azt gondolhatná valaki, hogy: nem ez volt a cél? Hát, ahogy láttuk, nem ez volt a cél. Hiába lehet ugyanis több balliberális képviselő a testületben, ha a DK és az Együtt-PM így nem szólhat bele a XIII. kerületi pénzelosztásba, nem csatornázhatnak át közpénzeket a saját pártjaikba.

Márpedig a balliberális pártok elképesztően éhesek. A Fidesz kétharmadával, az Országgyűlés létszámának lecsökkentésével és Budapest 2010-es elveszítésével az MSZP kétmilliárd forintot meghaladó adósságba süllyedt. Az Együtt-PM-ről éppen most szóltak a hírek, hogy hitelt vesz fel, és Gyurcsány sem azért tartja a pártot, hogy ő öntse bele pénzt.

Egy kerületben évi kétmilliárd forintot is lenyúlhatnak

Ahhoz, hogy pontosan lehessen látni milyen összegekről van szó, a csepeli példát tudom adatokkal együtt felmutatni. Amikor 2010 októberében átvettük a kerület irányítását, Csepel a fizetésképtelenség küszöbén állt. Az év végére várható folyó fizetési hiány meghaladta a 4 milliárd forintot, de hosszú távú, szintén milliárdos adóssága is volt a kerületnek. A helyi vagyonkezelő létszáma alig haladta meg a száz főt. Egyfajta MSZP-s pártfoglalkoztató intézetként működött, a közterületek fenntartásához kapcsolódó munkák túlnyomó résztét MSZP-SZDSZ-es vállalkozókhoz szervezték ki.

Az új, fideszes kerületi vezetés kirúgta az összes MSZP-hez és SZDSZ-hez kötődő vállalkozót. Az utolsó darabig mindet. De nem gatyacsere volt pirosról narancsra, nem fideszes vállalkozók kerültek a balliberálisok helyére. Az összes olyan munkát, amelyet pártvállalkozók végeztek el, most a vagyonkezelő maga intézi. Ma a munkavállalók száma ezért meghaladja a nyolcszáz főt – durván tehát nyolcszoros a növekedés. Ráadásul a kerület közterületei sokkal ápoltabbak, mint négy éve voltak, mivel az akkori vállalkozók inkább csak felvették a pénzt, a munkát már nem, vagy nem megfelelő szinten végezték el.

A korrupció-gyanús szerződések felmondásával, a munkák átvételével, a pénzszórás megfékezésével és a pénzügyek rendezésével a csepeli önkormányzat több mint kétmilliárd forintot takarít meg éves szinten a 2010-es költségvetéshez és az akkori állapotokhoz képest. Ez nem hasra csapott, bemondott összeg, hanem a költségvetés kiadási oldalának csökkenése 2010-ről 2012-re, 17,29 milliárd forintról 15,22 milliárd forintra. És ehhez még egy fontos lábjegyzet: ez alatt a két év alatt az önkormányzat növelte a szolgáltatásait, tehát a korrupció pontos szintjét ezért tudjuk csak úgy megadni, hogy meghaladta a kétmilliárd forintot.

Ábel Attila