Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
Ha a kormány nem arra törekedett volna, hogy ismét a magasabb jövedelmű csoportokat segítse ki, akkor nem lenne ekkora a törleszteni nem tudó hitelesek aránya.
„A most bejelentett csomag hatásait nehéz megítélni. Mivel a kamatemelésekkel kapcsolatban például nincs egyértelmű döntés, nehéz kiszámolni, hogy mekkora összeget vesz ki a törvény a bankok zsebéből. A Kúria döntése után 300-400 milliárdra becsülték a hatást, az összeg viszont kisebb lehet annak függvényében, hogy a Fővárosi Bíróság hogyan dönt a bankok jogorvoslatával kapcsolatban. A teljes összeget viszont emelheti, hogy nemcsak a deviza, hanem a forinthitelesek is bekerültek a törvénybe.
A makrogazdasági hatások két irányúak lehetnek: a bankoknak ismét komoly összeget kell kifizetniük – a külföldi tulajdonú bankok nagy valószínűséggel ismét tőkeinjekcióra szorulnak majd –, amely rontja a hitelkínálatot, viszont a mérlegmutatók sokat javulhatnak a problémás hitelek kezelése során, amely hosszú távon kedvezhet mind a bankoknak, mind a hazai gazdaságnak. A hitelesek többletforráshoz jutnak, amelyet egyaránt fordíthatnak a maguk előtt görgetett hitelek visszafizetésére, vagy akár el is fogyaszthatják.
Egy valami egyértelmű: a teljesen felesleges végtörlesztés helyett, a kormánynak már régen el kellett volna fogadnia egy olyan törvényt, amely a bajban lévő hitelesek segített volna. Rengeteg erőforrást és pénz emésztett fel a probléma kezelése, de leginkább az a sajnálatos, hogy 4 éven keresztül csak az ígérgetés ment. Ha a kormány nem arra törekedett volna, hogy ismét a magasabb jövedelmű csoportokat segítse ki, akkor talán már sokak jobb helyzetben érezhetnék magukat, és nem lenne ekkora a törleszteni nem tudó hitelesek aránya.”