Egyértelműen nem teszik meg. Egy technokrata bagázzsal van dolgunk, akik félnek egységesen fellépni ebben az ügyben. Ha valami nagyon rossz bizonyítványt állít ki a nyugati világ politikusairól, kiemelten pedig az EU politikusairól, akkor az ez. Emberi jogi és demokrata álmokat kergetnek, s nem képesek ilyen ügyben egységesen fellépni, de még egy nyilatkozatot sem tesznek. A fő baj, hogy csak a saját értelmezési keretükben tudják nézni a problémát, és nem tudnak belehelyezkedni a másik fél, jelesül például a muzulmán világ értelmezési keretébe. A másik gond, ami ebből fakad, s az orosz-ukrán konfliktus kapcsán is láthattuk: az EU és a nyugati világ ma fél a keményebb fellépéstől. Ejnye-bejnyézésre van csak ereje, bármiféle katonai akciótól kirázza a hideg, miközben a másik fél csak a keményebb fellépésből ért. Ezen felül egy szervezet, ami nem igazán vállalja fel kereszténységet, nem is biztos, hogy magáénak érzi az üldözött keresztények ügyét. Persze az EU külpolitikai törpe, itt maximum a nagyobb államok együttműködése, vagy a NATO jöhetne szóba. Az emberi jogok abszolutizálása miatt pedig az olyan kölcsönösségi feltételek sem jutnak eszébe Európának, hogy ha ott, mondjuk, Szaúd-Arábiában nem építhetnek templomot a keresztények, akkor itt sem építhetnek mecsetet a muzulmánok. Pedig más esetekben nem riadnak vissza ugyanezek a politikusok hasonló zsarolási potenciálok kihasználásától, holott például a kereskedelmi szankciók is érintik az ártatlan lakosságot. Az Irakban előrenyomuló »Iszlám Állam«-mal szemben simán katonai fellépésre lenne szükség, el kéne törölni a föld színéről, mert az iraki kormány túl gyenge.”