Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Keresi a fogást a kormányon, amit mostanában egyebek mellett az elvándorlás mértékében vél megtalálni.
„Persze vannak, akik megcsinálták a maguk szerencséjét. Fiatal orvosok, akik fele annyit keresnek odakint, mint nyugati kollégáik, de háromszor-négyszer többet, mint az itthoniak. Szép kocsikkal járnak, jó helyen laknak, lassan megismerik az ottaniak szokásait, de a kultúra, a Nyugat hamis felsőbbrendűségi tudata nem akarja befogadni őket. Még akkor sem, ha ez a kultúra olyan ezerszínűvé lett az elmúlt két évtizedben, mint mondjuk London kultúrája. Úgy hírlik, Gera is hazajön annyi esztendő után Angliából, és a Fradiban folytatja.
Egy új, még csak formálódó világ megtapasztalása az a sajátos „magyar migráció”, amit most társadalmi hekatombaként akar bemutatni az ellenzék. Minden jel arra mutat, hogy át kell esni ezen az egészen ahhoz, hogy a híresen naiv magyarság kissé tisztábban lásson a nagy kérdésekben. És elveszítse azokat a »szabadvilágos illúzióit«, amelyeket évtizedeken keresztül gerjesztett benne a szocializmus valósága. S amelyeket önkéntelenül is átadott a húszasok-harmincasok generációjának, mint afféle fontos tanulságot.
Gyurcsány, a nemzeti Magyarország egyes számú kritikusa és ellenfele a másságra akar tenni. Mint a jövő szent seregére. A másság problémája ott lesz abban a gyurcsányi happeningben is, amit épp most hirdetett meg a DK vezére, és ami a hangzatos ellenállás napja nevet kapta. Azt mondják, a polgári kurzus új jelszava viszont a fiatal Magyarország lesz. Tessék választani.”