Akkor ennyit az Alkotmánybíróságról

„A magyar alkotmányosság legfőbb őrei, miután a minap közzétették, hogy abszolúte nem alkotmányellenes a takarékszövetkezetek állami kényszerösszevonása (»közérdekből« szerintük akár a tulajdon teljes elvonása is alkotmányos lehet), most megismételték az üzenetet, és ne tévedjünk, az alaptörvény ismert minősége miatt minden hasonló ügyben ezt fogjuk hallani tőlük újra és újra, amíg meg nem szokunk vagy amíg úgy nem döntünk, hogy akkor mostantól inkább csak online követjük hazánk aktuális fejleményeit, Londonból.

A trafikosok ügyében az Ab kimondta: nem sértette tulajdonhoz való jogukat az a manipulatív, átláthatatlan és amúgy teljesen sikertelen és diszfunkcionális piacátszabási és klientúraépítési manőver, amelynek keretében az állam – a közjóra, a fiatalok egészségére, a családi vállalkozások felfutattására, az öreganyám kínjára hivatkozva – tízezrektől vette el addigi megélhetésüket.

Az Ab indoklásában a jelek szerint szétválasztotta a tulajdont a gazdasági tevékenységtől, és alaptalannak tartotta a tulajdon sérelmét (»csak« a vállalkozáshoz való jog sérült, de annyira azért nem, hogy az egész alkotmányellenes is legyen; teljes az őrület), hiszen a boltjaik megmaradtak, csupán a koncesszió úszott el, még egyszer hangsúlyozzuk, közérdekből. Na mostan lehet, hogy a koncesszió nem tulajdon – de egy régóta, többé-kevésbé sikeresen működő üzleti vállalkozás önkényes elvétele és másnak történő odaadása: lopás. Ami az állami újraosztás kifejezés magyar fordítása. Vagy ahogyan L. Simon László nyilatkozta a trafikügyről: »A pályázatot a lehető leggyorsabban szerettük volna lebonyolítani, így olyan cégeket akartunk meghívni, akikről nem kell hosszasan referenciákat begyűjteni. Ez pedig valóban csak az ismerősi körünkből volt lehetséges.« Ja nem, nem arról nyilatkozta. Mindig összekeverem a jegyzeteimet.”