„Némileg több tapasztalattal felvértezve, pár éve egy azota megszűnt borbárban csodálkoztam rá egyik Ferdinánd borra, a Padihegyről. És valóban elkerekedtek a szemeim: palackérett tétel volt, de tele vitalitással, élénk ízekkel, finom díszekkel. Azóta sem kerestem föl Ákost, hogy gratuláljak, így sajnos a Tokajkalauzban sem említettem meg, de most pótolnám a hiányt. Van miért. Ákos pincéje Mád északi szegletében van.
Ott várt az ifjú borász, illetve örökmozgó, nyughatatlan, fiatal beagle-je, Lotti. A Magyar utca szerintem egyébként is a falu egyik leghangulatosabb utcája, kicsi emelkedő tetején, többszáz éves, földbe mélyedő pincék kapuinál ér véget. Ákos pincéje az utca átellenes oldalán is ilyen, ideális, hűvös, nagyon izgalmas föld- és pincetörténeti múlttal, melyre itt most nem térnék ki. Látni kell. Házuk alatti pincehelyiségben kóstoltuk a Padihegy és Szent Tamás (Makovicza) adta borokat.
Jelenleg a Kis-hegyen, a Gyötrik-dűlőben is művel szőlőt, mely a begyűjtött kövek tanúsága szerint is szemmel láthatóan izgalmas talaj- és kőzettani formációkkal büszkélkedhet a gejzírek hajdani működése révén.”