Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A választási eredmények kicsit nyögvenyelős elemezgetése során a baloldalon az egyik újszerű megállapítás, szembenézés az volt, miszerint a szocialistáknak egyszerűen nincs mondanivalója a körúton kívül élők számára.
„A választási eredmények kicsit nyögvenyelős elemezgetése során a baloldalon az egyik újszerű megállapítás, szembenézés az volt, miszerint a szocialistáknak egyszerűen nincs mondanivalója a körúton kívül élők számára. A lecsúszott elszegényedett vidéken, a sokszor teljesen antiszociális életmódot folytató nyomortelepiek közvetlen szomszédságában élőknek az európai értelemben vett politizálás kb. annyira fontos, mint nekünk a tibeti meleg bálnákért történő napi szintű aggódás. Semennyire. Persze aztán a Mesterházy-féle MSZP hozta a szokásos teszetosza formáját, felfigyeltek a problémára, majd inkább teljes tisztújítást rendeltek el, nehogy bármi értelmessel kelljen leterhelniük a szervezetüket.
Gyuriferi meg közben figyelt, látott és lépett. És a baloldalon győzött. Mert az egész történet tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint Észak-Magyarország visszahódításáról.
Pásztor Albert ideális jobbikos jelölt lehetett volna. Rendpárti és rasszista. Mert mondhat bárki bármit, aki kettő percet beszélt valaha az életében egy rendőrrel, az tisztában van vele, hogy jelentős részük egyszerűen rühelli a cigányokat. Felesleges hozzá a TASZ videóit nézegetni az Indexen, ahol szemfülesen kiderítik, hogy ugyanazon a bringával tesztköröket futó jólöltözött aktivistát nem állítja ki a forgalomból a rendőr, de kettő perccel később a helyi cigány meg is kapja a bírságot, mert hiányzott a csengő, és a fényvisszaverő a pedálról. Közismert tény.”