„A kormány már több jelentős lépést is tett annak érdekében, hogy komoly átalakulások induljanak el a hazai bankok körében. A célt maga a miniszterelnök mondta ki: a magyar tulajdon aránya ötven százalék legyen. S miután megerősítette a takarékszövetkezeti rendszert, és ugyanilyen céllal két hazai kézben lévő kisbankban is meghatározó részesedést szerzett, most a gyakorlatban is megkezdte a külföldi jelenlét csökkentését az állam. Az MKB egy hosszabb folyamat első lépésének bizonyulhat, ha tényleg valóra válnak a három-négy hazai pénzintézet külföldi tulajdonosainak kivonulásáról szóló jegybanki előrejelzések. Az MKB-vétel tehát jóval többről, a tulajdonosi átrendeződés felgyorsításáról szól.
S bár ez rendben is volna, nem feledkezhetünk el arról a kérdésről sem, hogy az ehhez szükséges állami szerepvállaláshoz megvan-e most a költségvetésben a fedezet? Mert ugyan a szakminiszter azt állítja, hogy az MKB nem kerül az adófizetők pénzébe, de vajon akkor milyen forrásból fizeti ki a kormány a 17 milliárd forintos vételárat, ha nem az államadósság terhére? Varga Mihály kijelentésének az lehet az egyik magyarázata, hogy a miniszter bízik abban: a majdani értékesítéskor az állami ráfordítások megtérülnek.
Márpedig lesz kiadás, már a közeljövőben, méghozzá bőven. Nem véletlen, hogy a bajorok tegnap úgy nyilatkoztak: érezhetően megkönnyebbültek.”