Verhofstadt árulónak nevezte Orbán Viktort – cserébe miszlikbe szedték a kommentelők
Európát valójában a brüsszeli bürokraták árulták el, véli a többség.
Az összes nyugati demokrácia liberális demokrácia. Orbán nem a demokrácia másik változatát ajánlja, hanem a nyugati demokráciák helyett a keleti autokráciákat.
„Mi a helyzet a nem liberális (jelző nélküli vagy illiberális) demokráciával? A demokrácia liberális felfogásával a többségi felfogást szokás szembeállítani. A többségi felfogás lényege, hogy semmi nem korlátozza a többségi elv alkalmazását. (Ezen a szinten tehát e felfogásnak semmi köze nincsen a többségi vagy arányos választási rendszerek, illetve az elnöki és parlamentári kormányzati formák közötti megkülönböztetéshez. Éppen ezért az Orbánnal szemben egyébként kritikus Somogyi Zoltán nagyot hibázik, amikor a liberális demokráciát a parlamentáris demokráciával azonosítja. Az elnöki rendszerű Amerika ugyanannyira liberális demokrácia, mint a parlamentáris Anglia). A tisztán többségi felfogásban az éppen aktuális, pillanatnyi többség, pontosabban az általa felhatalmazott kormányzat bármilyen döntést hozhat, tetszés szerint korlátozhatja például a nemzeti, vallási, kulturális, vagy életforma-kisebbségek jogait, bármilyen mélységig szabályozhatja az egyének magánéleti döntéseit, és így tovább. Ebből jól látható, hogy a jelző nélküli demokrácia valóban antiliberális, az egyént teljes mértékben kiszolgáltatja a többség pillanatnyi szeszélyének. A jelző nélküli, tisztán többségi demokráciától idegen a magán- és közügyek szétválasztása és általában bármilyen, a politikai döntéshozástól valamilyen autonómiával rendelkező szféra, beleértve természetesen a független ellenőrző intézményeket is. Aki tehát a jelző nélküli demokráciát hiányolja, az olyan rendszert hiányol, amelyben az éppen valamilyen vonatkozásban kisebbségbe került egyént semmi sem védi a legutóbbi többség által felhatalmazott kormányzat önkényétől.
Ha egyszer jobban belegondolunk a tiszta többségi demokrácia következményeibe, akkor a legtöbben visszariadnak annak elfogadásától. Azonban érdemes feltenni egy további kérdést: miért nem találunk a világ államai között tartósan fennálló tisztán többségi demokráciákat? Miért van az, hogy a konszolidált demokráciák kivétel nélkül liberálisak, amennyiben változó mértékben és formákban, de valamennyien korlátozzák a többségi elvet? És miért van az, hogy a többség korlátait lebontó illiberális demokráciák menetrendszerűen fordulnak át autokráciába, illetve csúszkálnak autokrácia és illiberális demokrácia között? A magyarázat kézenfekvő: ahol a többséget nem korlátozza semmi, ott az éppen kormányon lévők azt is minden további nélkül megtehetik, hogy felszámolják vagy súlyosan korlátozzák a szabad választásokat, és a pillanatnyi erőfölényüket bebetonozzák. A csábítás roppant erős lesz erre, és szinte törvényszerűen inkább előbb mint utóbb jön valaki, aki nem tud neki ellenállni. Ezért az illiberális, tisztán többségi demokrácia szükségszerűen instabil alakzat, amely meglehetős rendszerességgel fordul át autokráciába.”