Az állam negyedik forradalma

„A kötet tézise szerint a nyugati liberális demokrácia eddig három fázison ment át. Először jött a nemzetállam, majd a liberális állam és ezt követően alakult ki a jóléti állam. Most azonban szükség van a negyedik forradalomra, mert a mai állam felfúvódott, önmagába gabalyodott, reménytelenül eladósodott és egyre hátrább kerül az általa létrehozott globális kapitalizmus versenyében. A két szerző leplezetlen hőse – egyenesen a nyakig eladósodott Kaliforniával is szembeszegezve – az a ma 91 évesen is aktív Li Kuan Jú (Lee Kuan Yew), a rakétaként fejlődött, nagyon gazdaggá vált, és 5 millió lakosa ellenére a világon kulcsszerepet játszó szingapúri állam megalkotója, akinek tanácsait még most is keresik Pekingtől Washingtonig. Annak pedig, akinek alkalma volt összehasonlítani e városállam fő bevásárló sugárútját, az Orchard Road-ot, az azon hömpölygő, örömteli fiatalokat például a felső középosztálybeli brüsszeli szupermarketek legjellemzőbb klienseivel, a bottal vagy járógép segítségével rosszkedvűen csoszogó nyugdíjasaival, gondolkodás nélkül értenek egyet Micklethwait és Wooldridge rettegésével attól, hogy a liberális demokrácia modellje húzza a versenyben a rövidebbet az ultra hatékony, államilag irányított kapitalizmussal és az autoriter modernizációval.

Fájdalmas olvasmány lesz ez a hazai neoliberális gondolkodóknak, akik akkor is a kisebb államot követelik, ha álmukból felébresztik őket. Csakhogy kiderült, amit követeltek, megkapták. Ázsiában. Ugyanis míg a nyugati országoknak a saját államuk fenntartása bruttó nemzeti termékük mintegy felét emészti fel, ez az érték Szingapúrban csupán 17 százalék, azaz a tekintélyelvű állam jóval áramvonalasabb és sokkal jobban teljesít: így a világ legalacsonyabb csecsemőhalandósági mutatóját is eredményezi – háromszor olyan kicsit, mint például az Egyesült Államoké.”

(Magyar Nemzet, július 4.)