„Az egyoldalú szerződésmódosítások esetében a Kúria úgy tűnik, szigorúbb feltételeket szabott, mint maga a törvény.
Ez esetben is az a helyzet, hogy a törvény nem tud minden egyes esetet szabályozni, ezért van szükség az állami felügyeletre. Ha a tetőfedés egy bonyolult dolog lenne, akkor lenne arra is egy állami felügyeleti szerv, de az nem annyira bonyolult, mint a pénzügyi jog. A pénzügyi jogot az teszi problematikussá, hogy minél többet szabályozok, annál inkább megölöm a piacot, mert a bankok nem tudnak működni. Minél kevesebbet szabályozok, annál nagyobb a kockázat, hogy túlburjánzik a rendszer. Ahogy a devizahitelek nálunk: gyakorlatilag minden kontroll nélkül helyeztek ki a bankok olyan hiteleket, amelyeket nem lett volna szabad. Ezáltal az egész pénzügyi rendszer olyan helyzetbe jutott, amelyből csak nagyon drágán lehet kikecmeregni. Az egyoldalú szerződésmódosításról szóló mostani kúriai jogértelmezést is le kellett volna tudni vezetnie a bankoknak a törvényekből. Egy harmincéves szerződés ideje alatt a bank fenntarthatja magának a jogot, hogy egyoldalúan módosítsa a szerződést, de annak transzparensnek, érthetőnek és követhetőnek kell lennie. Ezek egy fejlett jogrendszerben magától értetődő elvek, megengedhetetlen, hogy a bank saját kénye-kedve szerint módosítsa a szerződést.