Az újságírás szabadsága

„Ha csak az elmúlt hónapokat nézzük, három húsbavágó kérdésben is eltért lapunk véleménye a kormány álláspontjától. Lapunk – ahogy rajtunk kívül még számos szereplő, többek közt az RTL Klub – nem értett egyet a reklámadó bevezetésével, nem üdvözöltük a kormány tervét az útépítő cégekre kivetett különadó tekintetében, és nem csak a véleményoldalon mondtuk el az agrárium számos szereplőjével egyetemben: a legutóbbi, legfelsőbb szinten bejelentett támogatási limitek hatása hosszú távon káros, rövid távon bénító. Nem baloldali lapban, hanem lapunk hasábjain jelent meg éles hangú vitaindító cikk 2011-ben az Orbán-kormány gazdaságpolitikájáról. (A 168 Óra boldogan írta: Mellár Tamás ostorozza a kormány gazdaságpolitikáját, 2011. augusztus 26.) Kemény hozzászólásokkal végigfolyhatott a vita, a rovatvezetőt egy vak hang bírálat nem érte. Nem omlott be a szerkesztőség folyosója attól sem, hogy publicisztikájában az egyik főmunkatárs megpendítette, miért lett volna jobb nappal állítani föl a német megszállás áldozatainak emlékművét, reggeli nyilatkozatát pedig a kormányfő elmondhatta volna avatóbeszédként.

A magyar jobboldal széles és sokszínű. A baloldal által oly sokat kárhoztatott kétharmados többség viszonylag új fejleménye, hogy a közéleti vitákban is eltolódások jönnek létre. Amíg ugyanis a baloldal kicsi, jelentéktelen és esztelenül ellenséges, addig nem vitaképes. Addig a legfontosabb viták, véleményeltérések egyre inkább a jobboldal megnagyobbodott térfelén fognak megjelenni. Az újságíró ezt képes segíteni, befolyásolni, és számíthat rá, hogy szándéka nem fog mindenkinek a tetszésével találkozni. A jobboldali újságíró edzett, vagy legalábbis törekszik rá, hogy az legyen. Sajátos ellentmondás: kivételes érzékenység kell az íráshoz, de kivételesen vastag bőr az írás hatásának elviseléséhez. Minél erősebben hat egy cikk, annál szélesebb skálán helyezkednek el a vélemények. Függetlenségünk viszonylagos, szabadságunk viszont abszolút: a fele belülről jön, mert bennünk teremtődik meg.”