Nyílt levél Pilhál Tamásnak – szívesen elviszlek Bucsába, hogy a saját szemeddel lásd

Pilhál Tamás nemrég »hamis zászlós műveletnek« nevezte a bucsai mészárlást, az ukránokat vádolva az elkövetésével.

Nem vitatom Iványi Gábor jogait. De miért kellene ehhez az állam, meg az elismerés? Nem attól egyház valaki, hogy földi hatalom legitimálja vagy sem.
„Nem tudom, igaz-e, de a »jereváni rádió« jelentése szerint egykoron Iványi Gábor a jelenlegi politikai elit, az akkori liberális ifjúság nem kevés tagjára jelentős befolyással bírt. Gyermekeiket megkeresztelte, őket a hit édes mézével etetgette. A hatalom helyzetében jó volt a hatalom részének lenni. A hatalom részeként a többségre befolyással bírni.
S ha már szolgálat és érték, vajon tudja-e a hatalom birtokában és anyagi támogatásában részesülő, hogy milyen, amikor valaki soha nem is álmodhat erről. Akinek szolgálata egy elveszett kisfaluban nem más, mint belehalás a létbe másokkal, a bűnösökkel együtt. Mi van, ha valaki beleőrül, öngyilkos lesz, mert szolgálata kríziseinek kiáltásai nemhogy Brüsszelig vagy a nemzeti kormány legmagasabb fórumaiig, hanem a legközelebbi polgármesteri hivatalig sem hallatszik el?