A miniszterelnök véleményével szemben a halálbüntetés elrettentő hatása alapján nem igazolható, azaz a halálbüntetés elrettentési elmélete gyenge lábakon áll.
„Az elrettentés elmélete azon az alapvető elképzelésen alapul, miszerint egy büntetőjogi szankciónak megfelelően szigorúnak kell lennie, hogy felülmúlja azt a »nyereséget« (pszichikai és anyagi nyereséget egyaránt) melyet a tettes az adott bűn elkövetéséből szerez (lényegében Orbán Viktor is egy ehhez hasonló definíciót vázolt fel a rádióinterjúban). Ehhez egy büntetőjogi szankciónak négy tulajdonsággal kell rendelkeznie: kellőképpen szigorúnak kell lennie, nagy valószínűséggel kell bekövetkeznie, ráadásul rövid idővel az elkövetés után, és a közvélemény tudomására kell jutnia (azaz publikusnak kell lennie).
Nem nehéz belátni, miért szükséges mind a négy feltétel, hiszen bármelyik elemet kivesszük, a másik három nem tudja garantálni az elrettentő hatást (például a legszigorúbb büntetésnek sem lesz elrettentő hatása, ha azt esetlegesen, vagy túl sokkal az elkövetés után, illetve ha titkosan hajtják végre). Mint később látni fogjuk, ha szem elől tévesztjük e négy összetevő valamelyikét, az könnyen megkérdőjelezheti az elrettentés hatása melletti érvelést (a miniszterelnök nem az egyetlen, aki elköveti azt a hibát, hogy csak a büntetés súlyosságára koncentrál).
A másik dolog, amit nem szabad szem elől téveszteni, hogy valójában mit kell bebizonyítani az elrettentési tézis igazolásához. Egyrészt számos kriminológus úgy hiszi, hogy a halálbüntetésnek az elrettentéssel épp ellenkező hatása van, gyakorlatilag ösztönzi a gyilkosságot, mert »brutalizálja« a társadalmat. Ez tehát a brutalizáció tézise, mely azt állítja, a halálbüntetés elfogadottá teszi a társadalomban az erőszakos halált. Ebben az esetben annak, aki az elrettentési tézist kívánja megvédeni meg kell tudnia mutatni, hogy a halálbüntetésnek valóban elrettentő (és nem ellentétes) hatása van. De itt rögtön jön a következő probléma: nem elég csupán bizonyítani az elrettentő hatást, amit meg kell tudni mutatni, az nem más, mint az a többlet (azaz marginális) elrettentő hatás, amivel a halálbüntetés feltételezetten rendelkezik a TÉSZ-szel szemben. A halálbüntetés alternatívája ugyanis nem a nem-büntetés, hanem a hosszú idejű szabadságvesztés. Ha pedig ez a többletelrettentő hatás nem bizonyítható, akkor értelmetlen a halálbüntetést alkalmazni a TÉSZ helyett (más lenne a helyzet persze, ha úgy érvelne valaki a halálbüntetés mellett, hogy ez a szankció az, amit az elkövető megérdemel. De ez egy megtorló igazságosságon alapuló érvelés lenne, ami független az elrettentés kérdésétől).”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Kemény, határozott vélemény.
Megelégelték az romló biztonsági helyzetet.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
A független országgyűlési képviselő azért kapott büntetést, mert nem vett részt egy parlamenti szavazáson.
A szöveg a szokásos: rasszizmus, pirotechnika...
A mandátum megszerzéséhez körülbelül 24-25 ezer szavazatra van szükség, így a közösségnek gyakorlatilag 100%-os választási részvételt kellene produkálni, ami kizárt. Bauer Bence írása.
Ebben az ügyben is három külföldi titkosszolgálattal tartják a kapcsolatot, vagy most azért kevesebbel?
