Macskakövek

„Én Bartók Béla útiként éltem át ezt a siralmas lesimulást. Évtizedekig sírt mindenki a macskakő miatt, a taxisok is inkább elkerülték, és a lengéscsillapító-csere árát követelték volna Demszkyn, én persze már tudtam a vége felé, hogy nem, nem szabad aszfaltozni, mert hiába nyerünk sima és lengéscsillapító-barát felületet, elveszik a tér, elvesznek a görbék, apró gödrök és a zötykölődés. És tényleg, egy siralmas autópálya lett a Bartókból, semmi utca- vagy fasorszerű sincs már benne, semmi emberi dimb-domb, girbgurb, csak zökkenőmentes előrehaladás. Egy sivatag. Ráadásul dűnétlen.

Lehetett gondolni, hogy most már egy kicsikét változik a helyzet, ma már talán rá-rájönnek mindenféle hatalmi helyeken, hogy a város nem csak az autók városa, hogy tud már más szempont is lenni, mint az autóké, voltak biztató jelek, kerékpáros-, gyalogosbarát villanások.”