„Az ellenzék most ébred rá, hogy utolsó reménybeli támaszpontját, Budapestet is el akarják venni »tőlünk«, holott már rég elvették. Miután szépen, fokozatosan összezsugorították az önkormányzatok adóbevételeit, azaz a polgárok jogát, hogy bármi fontos dolgot számon kérjenek a saját maguk választotta önkormányzattól, a Fidesz »megmentette« az önkormányzatokat azzal, hogy államosította a kórházakat és az iskolákat, egyelőre »megmentette« az uniós szerződésben vállalat dugódíjtól. Aminek az önkormányzatok és a polgárok nagyon örültek, csak hát azokat a pénzeket máshol, más módon mégiscsak be kell fizetni az államnak – úgy, hogy az elköltésbe az érintett polgároknak végképp semmi beleszólásuk nincs. Az okmányirodákat központosították: a helyi közigazgatás a továbbiakban állami közigazgatás.
A helyi önkormányzatnak ma már túl sok értelme nincs pártállami feladatok lebontásán, uniós támogatások és központi pénzek presztízs- és kozmetikai beruházásokra való átcsatornázásán és esetleges visszafolyatásán kívül. No meg a munkanélküliség tüneti kezelésén kívül, amit közmunkának neveznek, és ami szintén nem helyi pénzekből történik. A részletekről az önkormányzati törvény 13. paragrafusa tájékoztat (szerencsétlen szám).
Kampányol valaki azért, hogy ez ne így legyen? Nem. Akkor meg mit számít az, hogy ki a főpolgármester, és a Fidesznek 49 vagy 80 százaléka van a közgyűlésben? Ha valami nem tetszik a kétharmadnak, az önállóság alibijét is elveszi, oszt végeztem, hatszáz.”