Az utolsó roham

„Mint mindig, Orbán (röviden: Orbán) éles szemmel ismeri föl, hogy honnan fenyegeti veszély. Vannak tevékeny – főként fiatal – emberek, akik nem pusztán tiltakoznak, hanem bizonyos enklávékban szabad, egyenlő, biztonságos, transzparens, szimmetrikus viszonyokat teremtenek, képesek enyhíteni a szenvedést azok körében, akiket Untermensch-nek tekint az autoritárius, elnyomó, állampárti jobboldal (röviden: Orbán)??? Szét kell őket kergetni, meg kell őket félemlíteni, ki kell őket éheztetni, külföldre kell őket kergetni! Ez az utolsó roham: azok ellen, akik a még úgy-ahogy, csonkult, rozsdásodó romjaiban fönnmaradt társadalmi autonómia utóvédjét jelenthetik.

Mi ennek a legújabb repressziónak a módszere?

Az ócska vagy – ha tetszik – klasszikus módszer: idegennek vagy idegen ügynöknek kell őket föltüntetni, amint ezt már Hitler és Sztálin is tudta – akivel egyáltalán nem akarjuk (ó, nem) azonosítani a magyarországi tekintélyelvű, nemzeti jobboldalt (röviden: Orbánt), isten őrizz. Füvező-fröccsöző, vézna, zsidó beütésű s oly kevéssé heteronormatív radikálisok a romkocsmákban – akiket „posztmodernnek” neveznek a szoci teoretikusok (politológusok?), akik sohase tudják, mi a divat (a »posztmodern« divat úgy az ezredforduló tájékán járt le végképp) – , akiket a judeobolsevik-judeoliberális-skandináv-benelux világösszeesküvés finanszíroz: ez a legújabb ellenség. Tökre igazuk van. Csakugyan ez az ellenség. De – szemben a műveletlen, tájékozatlan és elmaradott (de minimum outdated) ballib-szoclib maradékkal – a sovén-etnicista-szexista-represszív jobboldal (röviden: Orbán) pontosan tudja, hogy az egalitárius élmény(és ennek az élménynek a megteremtése, megszerzése és élvezete a szabad hálózatok diadala) számára halálos veszedelem.

Egalitárius és emancipatorikus eszmények léteztek korábban is, de élmények, tapasztalatok alig. Az eszmény és az élmény együttállása – ezt nevezték hajdan MOZGALOMnak – a valóságban opponálja a Nemzeti Együtthülyülés Rendszerét.”