Farkasházy Szárszója

„Farkasházy Szárszója tavaly – akarva-akaratlanul – megtestesítette vendégei minden kudarcát, s ezt le is verték rajta. Pedig a karanténba szorulás, a kiüresedés nem akkor s nem is abban a kertben kezdődött, csak ott könnyű volt tetten érni, groteszk jeleneteit kifigurázni. Ettől függetlenül a kifogások, ellenérzések lassan, de módszeresen gyűltek az eseménnyel kapcsolatban, érdemes csokorba gyűjteni őket. (...)

Összegezve: az »új undokokkal« szemben semmit sem tehetnek a „régi undokok”, akik lehet, hogy szelídebbek, demokratábbak voltak, de azért még nem kell szeretni őket.

Ahogy az összejövetel »ballib« politikai tétje vált egyre hangsúlyosabbá, úgy szivárgott el jó adag a frissességéből, a spontaneitásból, mi több, a tartalomból. A tavaly felújított rendezvényt pedig leginkább már csak a puszta vágy hatotta át: győzni. Még a bölcs és megszívlelendő gondolatokat is eltakarták a rémült és ismerős fohászok. A kertben a hőség és az erőltetettség izzadsága keveredett, s minden, ami az újbóli kétharmadhoz vezetett, már ott kitapintható volt.”