Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Mit tanulhat a baloldal az Origo-ügyből?
„Az Origo-ügy elvezet minket a magyar demokrácia és a kapitalizmus közti kapcsolat általánosabb kérdéseihez is. 1990 után Magyarországon egyszerre épültek ki a demokrácia és a kapitalizmus intézményei. Sőt, sokak szerint 2010 után a Fidesz is mindkét fronton ellentámadást indított. Ezért nem csoda, ha sok véleményformáló szemében a két fogalom elválaszthatatlanul összefonódik. Emellett a magyar kapitalizmust külföldi nagyvállalatok dominálják, akiket sokan egy frissebb, lágyabb, jobb alternatívának tartanak a magyar vállalkozókkal szemben. Az egyik oldalon Széles Gábor-féle politikus-vállalkozó-feltalálók és lilazakós adócsalók, a másikon civilizált üzletemberek. Csakhogy ezek az öltönyös úriemberek a valóságban nem annyira válogatósak a módszereiket és az üzlettársaikat tekintve: sokszor egész ügyesen mozognak diktátorok és gengszterek körében. A kapitalizmus és a demokrácia nem mindig jár együtt. A külföldi tőke jól érezte magát a latin-amerikai diktatúrákban, és most jól érzi magát a »kommunista« Kínában is. Sőt, az olcsó munkaerőre hagyatkozó nagyvállalatoknak sokszor hasznos az erős kéz, ami ha kell, lecsap az elégedetlenkedő alkalmazottakra. Radikális baloldali barátaim valószínűleg azt mondanák, hogy Magyarországon is valami hasonló történik. A stratégiai megállapodásoktól kezdve a TESCO gazdaságos Munka Törvénykönyven át, a »termelő« multiknak juttatott állami támogatásokig számos példa mutat arra, hogy a kormány a külföldi tőke legalábbis egy részének szeret a kedvében járni, bizonyos ellenszolgáltatásokért cserébe.”