„A házasság előtti tisztaságról és önmegtartóztatásról azonban tudnunk kell, hogy nem ismeretlen pogány népeknél sem. Az ókori rómaiak is példának okáért, vagy ma is természeti népek ugyanúgy nagyra értékelték és értékelik a szűziességet és szüzességet, házasság előtti önmegtartóztatást és a (sírig tartó!) hűséget, és erénynek tartották.
Mert a tisztátalanság és hűtlenség metafizikailag ugyanúgy önzés és hiúság, mint a gőg. A testi tisztátalanság a lélek tisztátalanságának és hűtlenségének jele. A lélek tisztátalansága nem más, mint a szeretettel ellentétes aktus: ahelyett, hogy mások felé tárulkozom ki aktívan, saját hiúságomat legyezgetem. Nem szubjektumot, hanem objektumot látok a többi Isten képére teremtett másik nemű embertársamban. Bizony, a kereszt útja az önmegtagadás, mert csak akkor tudok szeretni másokat, és mindenekelőtt Istent is, ha magamat olyannak látom, ami valójában vagyok: semminek. Mert Isten szeretete nélkül semmi vagyok!
A testi tisztátalanság is végső soron nem más, mint teljes, oktalan elzárkózás a felelős szeretettől. Minden szerelem nélküli bujálkodást, minden paráznaságot azért művel az istentelen, hogy múlandó örömökkel helyettesítse az örökkévaló örömöket ostobaságában és megátalkodottságában, nem tartva ki egyetlen partner mellett.