A célcsoport meghatározása

„Szóval, ki lehet az önhibáján kívül rászoruló? Nyilván a fogyatékkal élők, na, ők kaptak már eddig is, a bizonyítása a fogyatékosságnak alaposan átértékelődött. Meg lehet, az is ide tartozik majd, akit természeti katasztrófa sújtott. Mert arról ugye nem tehet. Vagy ha baleset éri, de csak akkor, ha vétlen benne, mert ha nem, akkor már nem ide, hanem az önhibájából rászorulók kategóriájába kerül.

Ki lehet még ez utóbbi? Aki elvesztette a munkáját? Nyilván, ha a saját hibájából. És akit leépítettek, és így került a lejtőre, végül vált problémássá? Az most melyik kategória? Vagy ha elvált, és nem az ő hibájából? Ha becsapták? Vagy meglopták, kirabolták?

És a gyerekek? Mi van, ha önhibáján kívül rászoruló szülők gyerekeként kerül védelembe vételre? Az más, mint az önhibájából? Mi lesz a csellengőkkel? Akik megszöknek otthonról, pedig a szülők mindent megtettek értük?

Na, és a cigányok? Mindig is problémás volt a meghatározásuk: nemzetiség, kisebbség, szociálisan hátrányos helyzetű csoport… ez most egy új, eddig nem hallott terminológia. Gondolom, ők az önhibájukból rászoruló besorolásba kerülnek, mondjuk, ez illeszkedne a korábban megtapasztalt ideológiához. Igen, de ki akar ma cigánynak születni? Aki bevallja, hogy nem akart annak, csak oda született, az majd önhibáján kívül rászoruló lesz?”