Anarchokapitalizmust a taxisdinoszauruszoknak!

Budapestre is megérkezhet az Uber, a taxismaff taxislobbit leváltani képes okostelefonos alkalmazás, melynek segítségével a közelben járó uberes sofőröket lehet magunkhoz rendelni, a hagyományos taxis áraknál jóval olcsóbban, az árak pedig autók és sofőr szerint alakulnak. Remélem, hogy az Uber beindul és véget vet a legrosszabb szocialista és monopolkapitalista hagyományok keresztezésén alapuló budapesti taxis rendszernek − vagy legalább megroggyantja azt.

A budapesti taxizásnak mindig is rossz híre volt, különösen a szánalmas, balkáni turistalehúzós gyakorlatok miatt. A helyzet mára változott: annyiban, hogy a nagyobb kiszámíthatóság kedvéért drasztikusan megdrágították és fix árhoz kötötték a tarifát, amivel megölték az addig úgy-ahogy létező versenyt is − ahogy Turul írta tavalyi posztjában. Most már nincs verseny sem minőségben, sem árban. A bevezetett, támogatható egységes sárga taxiszínek, a nagyobb kiszámíthatóság mellett tehát mi, fogyasztók, alkalmi vagy rendszeres utasok sokat vesztettünk az új rendszeren.

Most viszont jöhet az Uber: az amerikai központú cég az új technológiák segítségével hatékonyabban és olcsóbban tudja kiszolgálni az utasokat.

Persze nem fogják itthon tárt karokkal várni − ahogy sok nyugati nagyvárosban is tüntettek a kényelmes pozícióikat féltő taxisok. Mi pedig ugye láttunk már taxisblokádot is a rendszerváltás óta. Most is várható, hogy a tutiba tavaly óta beleült itteni taxisok különböző látható és láthatatlan eszközökkel, esetleg állami, fővárosi, hatósági segítséggel meg akarják majd akadályozni az Uber betörését.

Pedig lehetne máshogy is. 2014-et írunk, néha tényleg okosan használhatnánk az okostelefonjainkat és a közösségi hálóinkat.

Elmúlt éveim legnagyobb élményei közé tartoznak a különböző internetes közösségi szállásadó hálózatokban megszervezett utazásaim, amikor ingyen és bérmentve aludhattunk egymás lakásaiban Rigától Amszterdamig, Koppenhágától Helsinkiig, valóban közelről megismerve más országok kultúráját, életmódját, társadalmát. Ugyanúgy nagy élmény a hasonló alapokon nyugvó, de már fizetős Airbnb szállásadó rendszer használata. Nagyon is hasznos a városi vagy országos, nemzetközi utakra útitársakat keresőket kiszolgáló honlapok működése, amivel megoszthatjuk egymással útiköltségeinket, és még gyorsabban is elérhetünk egy helyre, mint a tömegközlekedés igénybevételével. Annál dühítőbb volt viszont a balatoni kurtaxások koslatása egy baráti hétvégénk után, ami vakációs, kispályás keretek között mutatta be a túlterjeszkedő állam és a privát szféráját őrizni kívánó ember manapság nagyon is létező konfliktusát.

Most, a budapesti taxizás kapcsán nem maga az Uber a lényeg: nem akarom én különösebben a cég pártját fogni. Virágozzon száz virág, legyenek időben létrejövő, időben kapcsoló, hasonló magyar vállalkozások, amik az Ubert szorongatják meg, legalább a hazai piacon. Ha aztán sem az Uber, sem annak esetleges új kihívói nem felelnek meg az igényeinknek, akkor meg szálljunk be a velük megküzdő, náluk előnyösebb ajánlatot tevő sárga taxikba. Lehetnénk ezúttal mi magunk sok kicsi láthatatlan kéz.

Ideje, hogy közösségeink visszaszerezzék maguknak ezt a választási szabadságot. Az új technológia lehetőségeivel, a közösségi hálózatok, a közösségi alkalmazások igénybevételével számos dolgot meg tudunk szervezni magunknak a monopóliumra törő, erőfölényükkel visszaélő klánok, a big business vagy az állam részvétele és különböző közvetítők nélkül.

Remélem, hogy a szabadság, a szabad választás, a verseny végül itt is utat tör magának. Hajrá Uber, hajrá, Uber-kihívók!