Ezt a sportágat csak a videóbíró mentheti meg

Suárez harapása láthatóan kiváló alkalom arra, hogy egy globális médiahisztéria keretében tömegek élhessék ki a képmutatásukat, továbbá demonstrálhassák az igazságérzetüket és a sport szelleme iránti kérlelhetetlenségüket. A tömeges lincselés a futballnál jóval régebbi sportja a homo sapiensnek, úgyhogy amikor egy olyan botrányos dolog megtörténik, hogy az egyik játékos beleharap a másikba, széles gesztusok kíséretében kell felemelnünk a szavunkat a fair play szellemének megfelelően, szembeszállva az erőszakkal. Helyeselnék is, csak látnám, hogy a pályákon hétről hétre szándékosan szilánkosra tört bokák, felhasított szemöldökök vagy szétszakított keresztszalagok hasonló dühöt váltanak ki.

A labdarúgást a videóbíró hiánya és a játékvezetési gyakorlat a legalattomosabb játékok egyikévé tette. Ma már ritkaságszámba megy, hogy egy védő úgy emelkedjen fel fejelni, hogy nem lóbálja a könyökét, amikor pedig időről időre valakit arcon csap, leginkább a keménységét dicsérik. Persze olyan is előfordul, hogy eltiltják egy-két meccsre. Miután nyújtott lábbal, szándékosan csúszik az ellenfél bokájára, legfeljebb az esetben kap hosszabb büntetést, ha áldozata hónapokra megsérül. Máskülönben ez is „a játék természetes része”, úgyhogy utólag sem nézik meg a videófelvételeket. A Suárez által ejtett harapásnyom a mindennapos bestiális szabálytalanságokból fakadó sérülésekhez képest szó szerint semmiség. Ha Suárez orvosi értelemben nem veszett, akkor Chiellini karrierjének ez volt a legenyhébb felületi traumája, beleszámítva mindazt, amit ő okozott, és amit ő szenvedett el.

A FIFA akkor járt volna el helyesen, ha ezt a láthatóan segítségre szoruló, önmagát kontrollálni képtelen zsenit gyógykezelésre küldi. Heti két kötelező alkalom, saját költségen, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség által meghatározott pszichiáter rendelőjében, mondjuk két éven át. Egy rossz szavam sem lenne. Egy ilyen büntetés méltányos, igazságos és példaértékű lett volna. Valós következmény, mely nem roncsol, hanem épít, nem megbélyegez, hanem segít. A négy hónapos eltiltás – melyet még a sértett Chiellini is sokallt, bár a fórumok söpredéke kevesellt – azonban egyenesen gyalázatos. Eltakarítják Brazília útjából Uruguayt, és kegyetlenül megbüntetnek egy lelkileg zavart embert. Nem mellesleg a Liverpool labdarúgócsapatát is. Az üzenet világos: „Ha belekapnak a szemedbe, ha az egész meccsen alattomosan könyökölnek, rugdalnak és mocskolnak, te soha ne harapj! Inkább várj, míg a közelbe kerül a labda, és zúzd széjjel az ellenfél térdét egy jól irányzott rúgással! Tedd tönkre a karrierjét örökre! Jutasd kórházba egy könyökcsapással, vagy fejeld tarkón, amikor felétek száll a labda, és mindketten épp a levegőben vagytok! Utána fetrengj pár percig vele együtt a földön! Senkinek egy szava sem lesz.”

Ezt a sportágat csak a videóbíró mentheti meg. És mondjuk egy olyan szabály, mely szerint a szándékosan sérülést okozó futballista legkorábban akkor térhet vissza a pályára, amikor az általa lerúgott vagy leütött játékos is felépül. Ebben talán még reménykedni is érdemes. De azokat, akik egy harapásból drámát rendeznek, a 2022-es katari világbajnokságra viszont úgy építtetnek stadionokat, hogy a környéken már 2014-re több mint ezer halott munkást földeltek el, nos őket vajon mi menti meg?