Mi van a híres Piketty könyvben?

2014. június 30. 12:07

Az USA-ban és Nyugat-Európában hónapok óta egy fiatal francia közgazdász könyve tartja izgalomban a közvéleményt.

2014. június 30. 12:07
Pogátsa Zoltán
Pogátsa Zoltán
Pogátsa Zoltán blogja

Piketty a nyugati világ adatain bemutatja, hogy a társadalom felső rétegeinek vagyona az 1700-as évektől az első világháborúig növekvőben van. Ekkora eléri az éves össztermék hétszeresét Franciaországban vagy az Egyesült Királyságban. A jóléti állam nélküli kapitalizmus erősen a tőketulajdonosoknak kedvez. A huszadik században aztán ez az arány csökken, egyrészt azért, mert a felhalmozott vagyont fizikailag tönkreteszik a világháborúk. Másodsorban azonban hatalmas jelentősége van a szegényeknek esélyt adó jóléti államoknak, a magas örökösödési illetéknek és a nagyon magas felső jövedelmi adó kulcsoknak! Ezek nélkül a vagyonok koncentrációja folyamatosan nőtt volna, és az örökösödésnek meghatározó jelentősége lett volna a vagyonosodásban. Olyannyira meghatározó, hogy Piketty külön nevet is ad ennek: Rastignac dilemmának nevezi Balzac Goriot apójának hősét megidézve. A dilemma lényege, hogy munkával az ember soha nem juthat a gazdagok közé. Az egyetlen nyitva álló út, ha Rastignac elvesz inkább egy gazdag örökös lányt. Piketty adatai ezt az irodalmi valóságot igazolják empirikus adatokkal, melyeknek adatbázisait ráadásul a szerző nyilvánosan hozzáférhetővé tette.

1945-75 volt tehát a kapitalizmus aranykora. Még az Egyesült Királyságban is jóléti állam volt, Németországban szociális piacgazdaság és német gazdasági csoda, Franciaországban a „dicsőséges harminc év”. A kapitalizmuson belüli jövedelmek egyenlőtlensége a világtörténelem során ekkor, a skandináv jóléti államokban érte el mindenkori mélypontját. Az európai és a távol-keleti országok gyorsabban növekedtek, mint valaha, magas volt a foglalkoztatás, magasak voltak a tőkét, a vagyont és az örökösödést terhelő adók. (Bár Piketty a demokráciáról nem ír, de hozzátehetjük, hogy ez volt a nyugati demokráciák aranykora is. A megerősödött középosztályok viruló demokráciákat működtettek.) (…)

Kedves magyar könyvkiadók! Ugye valaki fordítja már a könyvet a magyar kiadáshoz, és nem fogunk ebben is elmaradni, mint oly sok más fontos könyvben?

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 19 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
opht
2014. június 30. 13:39
"1945-75 volt tehát a kapitalizmus aranykora." Pont az előzőekből következik, hogy ez nem igaz. Épp hogy a kapitalizmus gyengítése révén a szociális államnak az aranykora volt. Viszont: ebben az időszakban a progr. adózás, a magas örökösödési illeték, és a tőkejövedelmek magas adókulcsa miatt a jövedelemeloszlás visszarendeződése indult, azaz a felső tízezer GDP-ben mért összvagyona csökkent. Tehát szintén nem fenntartható folyamat.
duzur
2014. június 30. 13:38
Nem sikerül rájönnöm, hogy mi az uj felismerés ebben a felkapott könyvben. Semmi kétség, hogy az átláthatóan müködtetett szociális piacgazdaság, egy igen jó rendszer. Ezt már neves amerikai szakemberek is elmondták és saját fülemmel hallottam amikor Bécsben azt kérték, hogy nehogy Európa akarja utánozni az USA-t, mert inkább fordítva kellene lenni. Hogy mi minden vezetett a szociális piacgazdaság kisebb-nagyobb eltolódásához a piac felé, érdemes szem elött tartani. Vagyis, mi minden változott az elmúlt 40 évben. És ezek alapján tudunk azon is elgondolkozni, hogy mikép lehet ujra élhetöbbé tenni a mai körülményeket.
Ouroboros
2014. június 30. 12:25
Kötőjel, ha már helyesírásilag nézzük.
Antigoné
2014. június 30. 12:22
Piketty - mint a cikkben is szerepel - a progresszív adóztatás híve. Nálunk (elvileg) egykulcsos szisztéma működik. Pogátsa eddig számomra inkább kormányközeli közgazdásznak tűnt. Most akkor hogy is van ez?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!