„Piketty a nyugati világ adatain bemutatja, hogy a társadalom felső rétegeinek vagyona az 1700-as évektől az első világháborúig növekvőben van. Ekkora eléri az éves össztermék hétszeresét Franciaországban vagy az Egyesült Királyságban. A jóléti állam nélküli kapitalizmus erősen a tőketulajdonosoknak kedvez. A huszadik században aztán ez az arány csökken, egyrészt azért, mert a felhalmozott vagyont fizikailag tönkreteszik a világháborúk. Másodsorban azonban hatalmas jelentősége van a szegényeknek esélyt adó jóléti államoknak, a magas örökösödési illetéknek és a nagyon magas felső jövedelmi adó kulcsoknak! Ezek nélkül a vagyonok koncentrációja folyamatosan nőtt volna, és az örökösödésnek meghatározó jelentősége lett volna a vagyonosodásban. Olyannyira meghatározó, hogy Piketty külön nevet is ad ennek: Rastignac dilemmának nevezi Balzac Goriot apójának hősét megidézve. A dilemma lényege, hogy munkával az ember soha nem juthat a gazdagok közé. Az egyetlen nyitva álló út, ha Rastignac elvesz inkább egy gazdag örökös lányt. Piketty adatai ezt az irodalmi valóságot igazolják empirikus adatokkal, melyeknek adatbázisait ráadásul a szerző nyilvánosan hozzáférhetővé tette.
1945-75 volt tehát a kapitalizmus aranykora. Még az Egyesült Királyságban is jóléti állam volt, Németországban szociális piacgazdaság és német gazdasági csoda, Franciaországban a „dicsőséges harminc év”. A kapitalizmuson belüli jövedelmek egyenlőtlensége a világtörténelem során ekkor, a skandináv jóléti államokban érte el mindenkori mélypontját. Az európai és a távol-keleti országok gyorsabban növekedtek, mint valaha, magas volt a foglalkoztatás, magasak voltak a tőkét, a vagyont és az örökösödést terhelő adók. (Bár Piketty a demokráciáról nem ír, de hozzátehetjük, hogy ez volt a nyugati demokráciák aranykora is. A megerősödött középosztályok viruló demokráciákat működtettek.) (…)
Kedves magyar könyvkiadók! Ugye valaki fordítja már a könyvet a magyar kiadáshoz, és nem fogunk ebben is elmaradni, mint oly sok más fontos könyvben?”