Én találtam fel a húzódzkodást!

„Az érkező sorozatgyilkost a Kossuth téren fogadná a díszszázad, Áder János néhány szóval méltatná a keresztényi életét, amit az utóbbi években élt, tapintatosan nem említve azt az apróságot, hogy több mint tíz embert ölt meg (a pontos számon még mindig folyik a vita), elvégre nem azért jött ide, hogy azt firtassuk, ki kit gyilkolt le, hanem ünnepelni, kapcsolatokat építeni. Kora délután ebéd a Sándor palotában.

Délután a Nemzeti Múzeum és a Műcsarnok meglátogatása Orbán Viktor társaságában, késő délután tárgyalások a lehetséges együttműködésről, Magyarország és Sam fia közös terveiről, egy esetleges szoborállításról a Városligetben, ahol azért mellékalakként megjelennének a fentebb már említett sorozatgyilkosok is, plusz Csikatilo, a rosztovi rém, mert a keleti nyitás is rendkívül fontos dolog.

Este séta a külvárosban.

Közleményben ki lehetne emelni az amerikai jogrend igazságtalanságát, mivel Sam fia minden egyes gyilkosságért 25 évet kapott, pedig az ember ritkán él tovább száz évnél, amiből világosan kitűnik a rohadt kapitalisták kétszínűsége: szabadságról brekegnek, meg emberi jogokról, de amikor cselekedni kell, simán annyi időre ítélnek egy – ugyan bűnös, de megtért – sorozatgyilkost, hogy háromszáz év múlva tudna csak kiszabadulni. Mi ez, ha nem álszentség?!”