Egy végtelen történet végéhez

„Politikai értelemben teljesen logikus, hogy ellenfelei céltáblát csináltak Gyurcsány személyéből és azóta is, minden egyes kampányban, 2010-ben, 2014-ben, önkormányzati, EP és parlamenti választások előtt sikerrel dartsoznak rajta. Lehet arról okoskodni, hogy nem mutatható ki matematikai módon és precíz közvélemény-kutatási módszerekkel, hogy Gyurcsány személye hány szavazat veszteséget jelent a baloldalnak és mennyiben mobilizálja a jobboldalt, blablabla, csakhát végül mindezzel az lesz a gond, hogy az eszmefuttatás ellentmond a legelemibb józan észnek is. Gurcsány Ferenc nem hoz szavazatot, viszont szavazatvesztés jelent. Ehhez nem kell az MTA politikatudományi intézetének 400 oldalas elemzése.

Ilyen hitelességi deficittel induló politikai karrier, amihez ennyire kevés siker társul, s amely ennyire súlyos morális sebet szenvedett: menthetetlen. Be lehet vinni a politikai apátiát megülve, és valóban kiváló taktikai érzékkel, fegyelmezett manőverekkel végigvitt helyezkedés és kampány után egy egyszemélyes pártot a parlamentbe. Ez persze nem kis teljesítmény. Beszélhet olyasmiről is kedves eufemizmussal Gyurcsány Ferenc, hogy Mesterházy kb. fogalmatlan porszívóügynök,meg hogy Fodor még gázabb, hogy Bajnai sótlan, meg fel kellene ülnie a platnira és így tovább - de ez még mindig kevés lesz ahhoz, hogy egy megújuló baloldalban, vagy újra épülő liberális oldalon a ballasztnál komolyabb szerepet tulajdoníthassunk a volt miniszterelnöknek.”