„MN: Mindig ellenzéki?
LA: Örök ellenzéki vagyok, mert azt gondolom, hogy hibás építmény ez a rendszer is, akárcsak az elődei. Ha azért nem működik egy rendszer, mert annyifélék vagyunk, és nem lehet úgy felépíteni, hogy mindenkinek megfeleljen, azt még valamennyire elhiszem. De hogy az igyekezetet sem látom, hogy a politikusok figyelembe vegyék az őket megválasztó emberek érdekeit, azt nem tudom elfogadni.
MN: Változott az ellenzékisége a Marat halála vagy az Eszkimó asszony fázik óta?
LA: Nem változtam meg. A Marat halálát Kaposváron szívből-lélekből játszottam. Egyszer megállt egy rendőr főhadnagy a színház előtt, s üvöltözött, hogy betiltatja az előadást, s a társulat egy emberként állt a művészbejáró előtt, farkasszemet nézve a városi rendőrtiszttel. Amikor rendőrtisztek be akartak jönni éjjel a színházi klubba inni, elálltam az útjukat, egy órán keresztül fogtam az ajtót, és nem engedtem be őket. Akkor is azt gondoltam, hogy rosszul működnek a dolgok.”