A ma iskolája a holnap Magyarországáról szól.
Ha valakik igazán ismerik ezt az országot, azok Önök. Együttélésünk minden baja, kínja, szegénysége, és reménytelensége az iskolában csapódik le. A gyermekek magukkal hordozzák mindezt az osztálytermekbe, ahol Önök szembesülnek mindezzel.
Az iskola szerepéről és a tudás jövőjéről ma nincs konszenzus az országban. A világ persze változik, soha korábban nem tapasztalt technológiai fejlődésen megy keresztül, így ez részben érthető. A politikából jövő ellentmondások, az állami elvárások és ahhoz nyújtott feltételek különbsége, a pedagógusokat terhelő felesleges adminisztratív intézmények sokasága, a jövő oktatásáról szóló vita elmaradása azonban elkerülhető lenne.
Ma alig folyik normális, értelmes, nyugodt gondolkodás a holnap iskolájáról. Arról is ritkán esik szó, hogy az iskolai tanítás és nevelés mellett Önök, pedagógusok sokszor gyermekeink »második családjaként« tesznek jövőnkért. Számos gyermek él ebben az országban, akik szinte csak Önöktől kapnak kedves szót, biztatást, útmutatást, függetlenül attól, hogy milyen családból jönnek. Az a munka, ami az osztálytermekben a gyermekek elmagányosodása, viselkedészavarainak, félelmeinek, görcseinek feloldása érdekében zajlik, alig látható. Pedig ahogy a gyerekek nem tehetnek arról, hogy hová születnek, úgy sokszor Önök sem az éppen aktuális kormányzati ötletelésről, ami a valós munkát nehezíti.
Az oktatás hazai szabályaiban több nyitottságra, több szabadságra, figyelemre és kevesebb kényszerre van szükség. Önök támogatást, értelmes környezetet érdemelnek, nem a központosított állam lélektelen akarnokságát.
Hiszek abban, hogy ezt máshogyan is lehet csinálni, lehet és kell is értelmes vitát folytatni az oktatás jövőjéről - még a mai nehéz körülményi között is. Meg kell ismerni és ismertetni azt a napi munkát, amellyel Önök a jövő Magyarországát formálják, minden nehézség ellenére.
Köszönöm munkájukat, köszönöm az erejüket és az elhivatottságukat!
Boldog pedagógusnapot kívánok!
Kunhalmi Ágnes