„Háborogsz azon, hogy nem költözött be a pápai lakosztályba, legalább beköltözhetett volna, ha utána ki is költözik. Felrovod neki, hogy akkor valóban alázatos-e, ha ezeket a szokásokat olyan egyszerűen felrúgja? Visszakérdezek: Kinek is vagyunk mi, keresztények, katolikusok alázatosak? A hagyományoknak, egy intézménynek, a hierarchiának? Nem, ha ez így lenne, nem sok kedvem lenne katolikusnak lenni... Merthogy a mi alázatunk elsősorban és mindenekfelett a Sarokkőnek szól, akit elvetettek. Annak, akit megfeszítettek piros cipő és tízkilós miseruha nélkül. Baj talán, hogy sokan örülünk neki, hogy Szent Péter egy kései utóda – legalább gesztusokban – közelíteni akar az Ő egyszerűségéhez, rá akar mutatni az Ő törékenységére?
Nem hiszem, hogy nem olvastad, hallottad azt az értelmezést, hogy Ferenc azért maradt a Márta-házban, mert nem a bíborosok, a vatikáni adminisztráció szinte áthatolhatatlan gyűrűjén keresztül kívánt az emberekkel, a valósággal kapcsolatban lenni. Nem akart elszigetelődni, és a Márta-házban lakva nem világi hatalmát hangsúlyozza, hanem sokkal inkább a spirituálisat.
Bár pápaként nem tartozik a jezsuitákhoz, szerintem Te is nagyon jól tudod, hogy Ferenc mennyire ízig-vérig jezsuita. Ezért nem idegen tőle a pr, ezért tudja, hogyan kell »jó arc«-nak lennie, ezért használja bátran és profin a médiát, ezért jó menedzser, ezért olyan „áramvonalas", »kiszámítható« – ahogy Te írod. Kövezz meg, de én már régóta vártam, hogy a Vatikán ebbe az irányba forduljon! Ne mondd, hogy Neked nem fontos a keresztény média – nem hangzana hitelesen! Miért baj, hogy a Katolikus Egyház csúcsvezetője olyasvalaki, akiből nem lehet gonosz manót animálni?
Azt írod, hogy Benedeket elmarasztalták, mert a népegyházhoz húzónak tartották, ellenben Ferencet, aki valóban népegyházi háttérből jött, nem vegzálják emiatt. Valóban elfelejtetted volna, hogy Benedek népegyháza üresen kongó templomokat jelent, Ferencé pedig élő, pulzáló, tömegeket vonzó? Nem kéne akkor esetleg türelemmel lenni, és megnézni: hátha Ferenc mégiscsak tud valamit, hátha ez a latinos sárm mégiscsak életszagúbb és vonzóbb, mint a németes rigorózusság? Végtére is azt elismered, hogy Ferenc munkája összességében a Benedekének egyenes folytatása, és ezt én is így gondolom!
Azt sem értem igazán, hogy ha Ferenc »egy teokratikus abszolút monarchia, egy spirituális birodalom uralkodója, ahol még nem lépett Isten szavának helyébe a nép szava« ahogy írod, akkor miért rovod fel neki, hogy váratlan, uralkodót idéző lépéseket tesz? Akkor miért baj az, hogy »kézi vezérléssel« irányít, ad hoc döntéseket hoz?”