„Háborogsz azon, hogy nem költözött be a pápai lakosztályba, legalább beköltözhetett volna, ha utána ki is költözik. Felrovod neki, hogy akkor valóban alázatos-e, ha ezeket a szokásokat olyan egyszerűen felrúgja? Visszakérdezek: Kinek is vagyunk mi, keresztények, katolikusok alázatosak? A hagyományoknak, egy intézménynek, a hierarchiának? Nem, ha ez így lenne, nem sok kedvem lenne katolikusnak lenni... Merthogy a mi alázatunk elsősorban és mindenekfelett a Sarokkőnek szól, akit elvetettek. Annak, akit megfeszítettek piros cipő és tízkilós miseruha nélkül. Baj talán, hogy sokan örülünk neki, hogy Szent Péter egy kései utóda – legalább gesztusokban – közelíteni akar az Ő egyszerűségéhez, rá akar mutatni az Ő törékenységére?
Nem hiszem, hogy nem olvastad, hallottad azt az értelmezést, hogy Ferenc azért maradt a Márta-házban, mert nem a bíborosok, a vatikáni adminisztráció szinte áthatolhatatlan gyűrűjén keresztül kívánt az emberekkel, a valósággal kapcsolatban lenni. Nem akart elszigetelődni, és a Márta-házban lakva nem világi hatalmát hangsúlyozza, hanem sokkal inkább a spirituálisat.
Bár pápaként nem tartozik a jezsuitákhoz, szerintem Te is nagyon jól tudod, hogy Ferenc mennyire ízig-vérig jezsuita. Ezért nem idegen tőle a pr, ezért tudja, hogyan kell »jó arc«-nak lennie, ezért használja bátran és profin a médiát, ezért jó menedzser, ezért olyan „áramvonalas", »kiszámítható« – ahogy Te írod. Kövezz meg, de én már régóta vártam, hogy a Vatikán ebbe az irányba forduljon! Ne mondd, hogy Neked nem fontos a keresztény média – nem hangzana hitelesen! Miért baj, hogy a Katolikus Egyház csúcsvezetője olyasvalaki, akiből nem lehet gonosz manót animálni?