Orbán bebizonyította alkalmatlanságát a vezetésre
Egy fröccsöntő kisiparos is tudja, hogy csak azt érdemes gyártani, amit el is tud adni.
Így aztán az időnk 80 százalékában csak az „igazi" munkánk 20 százalékát végezzük el, épp fordítva, mint ahogy kellene.
„Az utóbbi időben gyakran hozod fel különböző beszélgetésekben az időgazdálkodás fontosságát; egy ÉrMe-klubesten már kifejezetten úgy említett téged valaki, mint a time management szakértőjét. Mi az oka annak, hogy ennyire előtérbe került nálad mostanában ez a témakör?
Alapvetően két oka van. Az egyik teljesen gyakorlati: a Management by Jesus szemináriumok kapcsán túl gyakran hallom, hogy azt mondják: »tényleg nagyon szívesen részt vennének egyszer egy ilyenen, de sajnos nem érnek rá.« Én pedig azt gondolom, hogy ha tényleg nem érnek rá, akkor valószínűleg rosszul szervezik az idejüket. A St. Gallen-i üzleti iskolában annak idején, még menedzser koromban részt vettem egy tréningen, ahol a time management terén sok hasznosat tanultam, ezt szívesen továbbadom. A másik ok pedig a Pareto-elv továbbgondolásából következik; ez mindig is téma volt a szemináriumaimon – a delegálás fontossága, illetve hogy a lényeges dolgokra kell koncentrálni. Pareto esetében arról a törvényszerűségről van szó, hogy az emberi erőforrások 20 százalékának köszönhető az elért eredmények 80 százaléka. Ha ez igaz, akkor a hatékonyság egyszerűbben növelhető, mint gondoltuk: nem kell mindent tökéletesen csinálni, nem kell feltétlenül új gépekre beruházni, nem kell mindent átszervezni, viszont nagyon megéri a lényeges dolgokra koncentrálni. Ha ezt a 20-80-as arányt a munkaidőre vonatkoztatom, akkor ebből az jön ki, hogy – 40 órás munkahéttel számolva – 8 óra alatt el tudom végezni a heti feladataim közül azokat, melyek az eredmény 80 százalékát biztosítják, és a fennmaradó időben tudok foglalkozni a „maradékkal": jut idő gondolkodni, beszélgetni, sétálni, pihenni is. Ezért adtam ki a – félig-meddig persze tréfásnak szánt – jelszót: Éljen a 8 órás munkahét!