„Baj van ezzel a világgal. Irgalmatlanul nagy baj. Ha már brazil ember futballvébé ellen tüntet, közelít a világvége. Nem, nem a parttalan, robogó idő előli múltba kapaszkodás kétségbeesése, sokkal inkább a kizökkent idő morcossága jelzi, hogy valamit elrontottunk, emberek. Még az emberiség legnagyobb találmányát, a játékot is elcsaltuk, üzletté tettünk, s megloptuk vele önmagunkat. Összebarmoltuk a vizet, a földet, a levegőt, és még a szerelmünket, a labdát is bűnbe vittük.
Persze, a világbajnokság rajtján illik elemelkedni a lábszagú provincia-lizmustól, kalapot emelni nagy, közös szenvedélyünk előtt, de mégis, a favelalakók tiltakozása igen sokat levon a futball élvezeti értékéből. Aligha arról van szó, hogy a hervadt nosztalgiázás mondatja ki könyörtelen ítéletét, miszerint azok, a régik voltak az igazi vébék, Puskás és Pelé, Baresi és Beckenbauer, Maldini és Maradona, na, ők tudtak futballozni, és egyáltalán, micsoda meccseket láttunk, mekkora góloknak örültünk, és milyen príma vizeket ittunk. Sokkal inkább az lehet a baj, hogy féktelen önhittségünkkel, anyagiasságunkkal, pénzimádatunkkal még azt is eltoltuk magunktól, amiről azt hittük, hogy örökre a miénk. Úgy látszik, tényleg rosszul lettünk összeszerelve, mert fentről megadatott nekünk a nagy játék feltalálásának kegye, de a rombolás átkát, az üzletet is kaptuk vele.