A Magyarország elleni mérkőzés után döntöttek a német szövetségi kapitány sorsáról
Hosszabbítanának vele.
Baj van ezzel a világgal. Irgalmatlanul nagy baj. Ha már brazil ember futballvébé ellen tüntet, közelít a világvége.
„Baj van ezzel a világgal. Irgalmatlanul nagy baj. Ha már brazil ember futballvébé ellen tüntet, közelít a világvége. Nem, nem a parttalan, robogó idő előli múltba kapaszkodás kétségbeesése, sokkal inkább a kizökkent idő morcossága jelzi, hogy valamit elrontottunk, emberek. Még az emberiség legnagyobb találmányát, a játékot is elcsaltuk, üzletté tettünk, s megloptuk vele önmagunkat. Összebarmoltuk a vizet, a földet, a levegőt, és még a szerelmünket, a labdát is bűnbe vittük.
Persze, a világbajnokság rajtján illik elemelkedni a lábszagú provincia-lizmustól, kalapot emelni nagy, közös szenvedélyünk előtt, de mégis, a favelalakók tiltakozása igen sokat levon a futball élvezeti értékéből. Aligha arról van szó, hogy a hervadt nosztalgiázás mondatja ki könyörtelen ítéletét, miszerint azok, a régik voltak az igazi vébék, Puskás és Pelé, Baresi és Beckenbauer, Maldini és Maradona, na, ők tudtak futballozni, és egyáltalán, micsoda meccseket láttunk, mekkora góloknak örültünk, és milyen príma vizeket ittunk. Sokkal inkább az lehet a baj, hogy féktelen önhittségünkkel, anyagiasságunkkal, pénzimádatunkkal még azt is eltoltuk magunktól, amiről azt hittük, hogy örökre a miénk. Úgy látszik, tényleg rosszul lettünk összeszerelve, mert fentről megadatott nekünk a nagy játék feltalálásának kegye, de a rombolás átkát, az üzletet is kaptuk vele.
Térdre estünk például a brazil futballvarázslat előtt, teljes joggal, s lestük, mikor láthatjuk Ronaldinhót, ám a kor kimondta az ösztönös zsenik fölött az ítéletet: vagy beállnak a sorba, vagy örökre lekerülnek a világfutball porondjáról. Vége az igazi, őszinte foci korának, s mint mindent, a játékot is civilizáltuk, európaizáltuk. Megtanítottuk a brazilokat is minden rosszra, taktikára, védekezésre, időhúzásra, mert hát a futballt gólra, illetve már jó ideje pénzre játsszák. Az pedig talán még az időnél is gyorsabb, züllöttebb és könyörtelenebb, legújabban már az utolsó játékmentsvárnak tekintett futballártatlan Afrikát is felfalta mérhetetlen étvágyával.
Igen, a pénz. A minden, ami mindenkit és mindent elront, beszennyez akihez-amihez hozzáér, s már az is elég, ha valakit megkísért. Üzlet a jelenlét, a vébérészvétel, üzlet a közvetítés, és mérhetetlen üzlet a rendezés.”