A nép csak másodsorban akart demokráciát, elsősorban jobb életet szeretett volna: hogy a rendszerváltás szinte szitokszóvá vált, leginkább azzal magyarázható, hogy ezt nem sikerült elérni.
„Előtte és utána viszont az átalakulás a társadalom passzivitásától kísérve ment végbe, a négyigenes népszavazáson például csupán 58, míg az első szabad választáson 65, illetve 45 százalékos részvételt jegyeztek. A nép csak másodsorban akart demokráciát, elsősorban jobb életet szeretett volna: hogy a rendszerváltás szinte szitokszóvá vált, leginkább azzal magyarázható, hogy ezt nem sikerült elérni. Nemhogy a Nyugathoz való gyors felzárkózás reménye hiúsult meg az eltelt két és fél évtizedben, hanem a lassú is. Ausztriában az egy lakosra jutó GDP 1990-ben – vásárlóerő-paritáson – 116, tavalyelőtt pedig 95 százalékkal haladta meg a magyarországit; ha ilyen ütemben közeledünk, száz év múlva sem érjük őket utol. Ráadásul Szlovákia, amely annak idején 14, és Lengyelország, amely 33 százalékkal kullogott mögöttünk, mára megelőzött bennünket, bizonyítva, hogy lehetett jobban csinálni. És közben a társadalmi egyenlőtlenség az egekig ér.”