„– A kétkedők elmondták az aggályaikat?
– Úgy gondolták, nem engedhetünk meg magunknak ennyi forráskiesést. Akadt, aki attól tartott, esetleg politikailag értelmezik a döntésünket, és besorolnak minket a kormány ellenzékébe. Ez egyébként nonszensz. Független szervezet vagyunk, sokféle világnézetű fiatal van köztünk. Abszurd, hogy Magyarországon minden közéleti megnyilvánulást pártpolitikai alapon minősítenek. Az, hogy mit gondolunk a holokausztról és a múltunkról, elsősorban nem politikai kérdés, s nem szabadna, hogy az legyen. És végképp nem csak zsidó ügy. Össztársadalmi probléma volt ez a harmincas és negyvenes években, és ma is az, hiszen az áldozatok és az elkövetők leszármazottjai egyaránt itt élnek velünk. Amíg nem alakul ki köztünk konszenzus a múltunkról, addig nem tudunk tovább lépni. Addig igazából jövőnk sincs.
– Meglep, amit mond, mert a fiatalok számára általában nem fontos a múlt. Ráadásul éppen ebben a korosztályban legnépszerűbb a Jobbik.
– Ennek szerintem nem az az oka, hogy a fiatalok közt annyi szélsőjobboldali lenne. Az előző kormányok sem törődtek a fiatalok gondjaival, magukra hagyták őket. Pont a jövőről felejtettek el gondolkodni. Ezért is olyan vonzó sokaknak a Jobbik radikalizmusa. Meg kell értetni generációnk tagjaival is, mennyire veszélyes ideológiákat képvisel az egyre inkább terjeszkedő szélsőjobb. Az etnikai diszkrimináció elfogadhatatlan, és látnunk kell, hogy a jelenlegi antiszemitizmus, rasszizmus ideológiai gyökerei a múltból erednek. A holokauszt túlélői közül már kevesen élnek, így a mi feladatunk lesz megérteni és megőrizni a múltat, úgy ahogyan történt. Tisztán emlékezni. Ezért kell tiltakozni mindenféle történelemhamisítás ellen.”