Béla: A család mindenét elvesztette a kulák korszakban. 2 x 800 öllel kezdtük újra, kis lépésekkel 10 hektárig növekedtünk, ez a teteje. Kis területekben, a faluhoz közeli, de egymástól távoli parcellákban termelünk, ahogy erre egykor szokás volt. A régiek tudták, hogy miért így csinálják: ha a fagy elvitt a hatból egy táblát, a másik öt megmaradt a családnak. A mai világban, ebben a társadalomban viszont mindenki többet vesz el, mint amit ad, közben aggódva figyeljük, hogy mikor bosszulja meg mindezt a természet. A természetesség mélyről indul. A mesterséges dolgokat visszaszorítjuk, a talajt és a szőlő immunrendszerét erősítjük. A szőlő is olyan, mint az ember: ha erős az immunrendszere nem betegszik meg, nem kell neki gyógyszer.
Bandi: Nagyon hiszem, hogy a Kárpát-medencében több száz évre elegendő tápanyag van a talajban, de egy stresszelt növény nem tudná azt felvenni.”