Egészében kell nézni a természetet

„Iskolában tanultátok a borászkodást?

Béla: Szerencsések vagyunk, klasszikusan apáról fiúra szállt a szakmánk. Csak gyorstalpaló iskolát végeztünk, igaziból borászok lépésről lépésre lettünk és tanulunk azóta is, folyamatosan. Régen itt mindenki földdel foglalkozott. Ahhoz, hogy valaki borász legyen nem papír kellett, hanem tudás, tapasztalat és alázat, hogy meghallja az ember, amit az idősebbek mondanak. (...) A legfontosabb, amit megtanultunk tőlük és néha a magunk kárán, hogy az élet minden területén, így a szőlőben is egészében kell nézni a természetet. Holisztikusan gondolkodtak, csak fogalmuk nem volt erről. 

Ezeket a szavakat sokszor halljuk mostanában: bio, öko, organikus, biodinamikus… Ti melyik is vagytok?

Béla: Nem cél a bioművelés, legfeljebb eszköz. Lassan jutottunk el idáig, folyamatos tanulással, rengeteg csalódással, felismeréssel és régi dolgok újra felismerésével. 

Bandi: 16 éve csak a szőlő és a bor van az életünkben. Azóta alakulunk. Évek óta nem permetezünk vegyszerekkel, a rezet és a ként is elhagytuk és próbálunk a természetes egyensúlyra törekedni.

Béla: A család mindenét elvesztette a kulák korszakban. 2 x 800 öllel kezdtük újra, kis lépésekkel 10 hektárig növekedtünk, ez a teteje. Kis területekben, a faluhoz közeli, de egymástól távoli parcellákban termelünk, ahogy erre egykor szokás volt. A régiek tudták, hogy miért így csinálják: ha a fagy elvitt a hatból egy táblát, a másik öt megmaradt a családnak. A mai világban, ebben a társadalomban viszont mindenki többet vesz el, mint amit ad, közben aggódva figyeljük, hogy mikor bosszulja meg mindezt a természet. A természetesség mélyről indul. A mesterséges dolgokat  visszaszorítjuk, a talajt és a szőlő immunrendszerét erősítjük. A szőlő is olyan, mint az ember: ha erős az immunrendszere nem betegszik meg, nem kell neki gyógyszer.

Bandi: Nagyon hiszem, hogy a Kárpát-medencében több száz évre elegendő tápanyag van a talajban, de egy stresszelt növény nem tudná azt felvenni.”