Lobbikról és a szabadságról I.

„A homoszexuálisok manapság előszeretettel hivatkoznak az antikvitásra, ahol teljesen »normális« és »elfogadott« volt a homoszexualitás, s ezt állítják gyakorta szembe a kereszténység »prűdségével«. Most csak egyetlen gondolatot idéznék. Marcus Aurelius, a filozófus-császár Elmélkedések című művének első könyvében felsorolja mindazokat, akiknek hálával tartozik. A leghosszabban atyját dicséri, aki »lemondott a fiúkkal való szerelmeskedésről«. Vagyis miközben a homoszexualitás valóban része volt a mindennapoknak, ezt a viselkedésformát akkor sem tartották »normálisnak«. Amúgy az ókori gladiátorképzőkben, a spártai laktanyákban vagy a római légiósok között a homoszexualitás nem elsősorban a szexről, hanem a hatalomról szólt. Mint a börtönökben. 

A zseniális Remény rabjai című filmben fel is tűnik ez a »hatalmi aktus« a »nővérek« névre keresztelt csoport kapcsán, akik megerőszakolják rabtársaikat. A néző pedig kifejezetten megkönnyebbül, amikor az amúgy aljas és szemét börtönőr agyonveri a »nővérek« vezetőjét. A homoszexuálisok másik érve, hogy az állatvilágban is normális az effajta viselkedés. Nem, nem az. Az állatvilágban mindig valamilyen drámai változás okán következik ez be. Mint a Rejtett dimenziók című könyvben ismertetett patkánykísérletben. Egy adott területen patkányparadicsomot hoznak létre, majd fokozatosan növelik a populáció létszámát. S egyszer csak elérkezik a kritikus pont: a patkányok bizonyos egyedszám felett hihetetlenül agresszívek lesznek, felfalják utódaikat és a hímek között kitör a homoszexualitás. Majd a populáció létszáma mindezek következtében felére zuhan vissza, s ekkor helyre áll a rend. Egyszóval véleményem szerint a homoszexuális viselkedésmód nem tekinthető »normálisnak« sem társadalmi, sem pedig biológiai értelemben. A homoszexualitás normalitását és kötelező elfogadását a meleglobbi követel.”