„Kommentvitáim során visszatérő téveszme, hogy a kereszténység nem jár földi sikerrel és jóléttel. Más szóval, kénytelenek vagyunk választani a között, hogy 1. a földön szenvedünk a túlvilági boldogságért; és a között, hogy 2. a túlvilágon szenvedünk a földi boldogságért. Harmadik lehetőség nincs - ebben a felfogásban, amely adós marad azzal, hogy ha így lenne, mi lenne benne az örömhír.
A Messiás ezzel szemben azt tanítja, hogy lehetséges úgy sikerben és jólétben élni a földön, hogy ezáltal elnyerjük az örök boldogságot is. Ez már valódi örömhír, akkora, hogy érthetővé teszi, miért küldte Isten a Fiát a világba, hogy közölje velünk. Magunktól ugyanis nem tudtuk volna kitalálni, beleragadtunk volna a két rossz közötti választások csapdájába.
A Messiás megadta a receptet, amellyel az örömhír megvalósítható: 1. szeresd Istent teljes erődből, szívedből, elmédből; 2. szeresd embertársadat, mint önmagadat; 3. a nevemben taníts meg erre minden népet. Ennyi? Ennyi. Hát nem csodálatos?
A fejüket csóválók kedvéért folytatom még egy kicsit. Örömhír lenne, ha csak kétféle diéta közül választhatnánk: vagy rossz ízű, de egészséges ételt kellene ennünk egész életünkben, vagy jóízű, ám az egészségünkre ártalmasat? Ez elvi lehetetlenség, ugyanis az evolúciónak van megoldása erre a látszatproblémára: azok az egyedek lesznek dominánsak, akik véletlen mutációk miatt úgy születtek, hogy az egészséges ételt egyben finomnak is találják. Következésképp az »egészségeset vagy finomat együnk-e« csak átmeneti dilemma, automatikusan átalakul egy »legtöbbünk szerint az egészséges azonos a finommal« helyzetbe.”