Közmegegyezés, emberi méltóság, esélyteremtés

„Választások után van az ország. Választottak-e az elesettek, a kisemmizettek, a megalázottak? Vajon úgy érzi-e az elesett, a kisemmizett, a megalázott, hogy neki most rosszabb, mint korábban volt? Vajon bízik-e az elesett, a kisemmizett, a megalázott abban, hogy sorsa jobbra fordulhat? Vajon kap-e még egyszer esélyt, lehetőséget arra ez az ország, hogy esélyt és lehetőséget teremtsen mindenkinek? Vajon lesz-e még összefogás azok között, akik érzik, tudják, hogy a hatalom hazug szóvirágai, hamis statisztikái, harci jelszavai nem az ország, csak a hatalomban lévők érdekeit szolgálják? Ezekre a kérdésekre kellene megkeresni és megtalálni a válaszokat a majdani hatalomváltásra készülő ellenzéknek. A hatalomváltásra készülő demokratikus ellenzéknek felhatalmazást kell kérnie a választóktól arra, hogy olyan ország épülhessen, amelyben nemcsak annak van helye, aki közel áll a tűzhöz, amelyben a jog uralma felváltja a személyek uralmát, amelyben nem a félelem a természetes állapot. Ehhez azonban újra kell építeni a szavazóbázisukat, s a legfontosabb kérdésekben közmegegyezésre kell jutni. A közmegegyezésre épülő jogállamiság, a jogállamiság keretei között érvényesülő emberi méltóság, az emberi méltóságon alapuló esélyteremtés lehet az a program, amely elvezethet a választási győzelemhez.

Az emberi méltóság tiszteletének helyreállítása olyan célkitűzés, amely magába foglalja mindazt, ami fontos lehet egy választó számára. Az emberi méltósághoz való jog felöleli azoknak a jogoknak az összességét, amelyek elválaszthatatlanok az embertől, amelyek nélkülözhetetlenek a tisztességes emberi élethez. Ez a jog magába foglalja az állam korlátait az egyénnel szemben éppúgy, mint az állam kötelezettségeit az egyén érdekében. Ennek a jognak a tartalmát az Alkotmánybíróság tárta fel. Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva – a klasszikus megfogalmazás szerint – az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. Az emberi méltóság az emberi élettel együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő. Az egyenlő méltósághoz való jog az élethez való joggal egységben azt biztosítja, hogy ne lehessen emberi életek értéke között jogilag különbséget tenni. Minden ember méltósága és élete érinthetetlen, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától, és attól is, hogy emberi lehetőségéből mennyit valósított meg, és miért annyit. Egyetlen ember élethez való jogáról sem beszélhetünk úgy, hogy ne értenénk bele az élethez és méltósághoz való alanyi jogát. Az emberi méltósághoz való jog felöleli a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot, az önrendelkezés szabadságához való jogot, a magánszférához való jogot. Az emberi méltósághoz való jogból levezethető a szociális biztonsághoz való jog, egy olyan, az állam által biztosított megélhetési minimum, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához. Az emberi méltóság jogából következik a diszkrimináció tilalma, az a követelmény, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba. Olyan jogok ezek, amelyek az Alkotmány alapján – az Alkotmánybíróság útján – számonkérhetők, kikényszeríthetők voltak, míg az Alaptörvény alapján nem kérhetők számon és nem kikényszeríthetők ki. Az emberi méltóság tisztelete megnyitja az utat az esélyteremtés programja előtt.”