„Furcsa, hogy az MSZP most vissza akar találni a társadalompolitikai kérdések terepére, eddig ugyanis csak a hatalomtechnikai problémák és kihívások érdekelték, olyannyira, hogy a párt már idejekorán ki is taszította magából azt a társadalompolitikai tagozatot, azzal, hogy nem engedte platformmá válni, noha ez volt a párt szellemileg legerősebb, legkonstruktívabb belső csoportosulása.
Arról sem csak Lendvai Ildikó beszélt a párt meghatározó politikusai közül, hogy a szocialisták megfeledkeztek a vidékről, ezért járni kell a falvakat, beszélni kell az emberekkel. Egyébként épp ezt tették a kommunisták Rákosi idején is, nem véletlenül híresült el akkor a mondás, hogy »fiam, engedd el a kutyákat, meggyöttek a falujárók!« A szép szavak persze nem használtak, nem is az agitátorok, hanem az ÁVH szervezte valójában a téeszcséket.
A falu persze messze van a budapesti pártközponttól, előbb itt kellene söprögetni. Nem az EP-választás és nem is a magyar vidék a legfőbb gondja az MSZP-nek, hanem Gyurcsány. A DK tagságát és erejét tekintve is elég soványnak látszik egy újraindítható gyurcsányi pályafutáshoz, ezért senki sem lepődne meg ebben az országban, ha a volt miniszterelnök bejelentené: visszatér régi pártjába. Bár Lendvai Ildikó nagyon önkritikusnak igyekezett mutatkozni az interjúban, az MSZP-ben elsősorban vezetési válság van, s csak ezután következik az a koncepcionális válság, amely lényegében véve már 2010 óta tart a pártban. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy még az ország lejáratásában is elég ügyetlenek. Gondoljunk csak a Tavares-jelentés körül kipattant, Herczog–Gurmai-féle botrányra! Más kérdés, hogy ezt teljes erejével igyekezett elsimítani, sőt, elhallgatni az európai balliberális média, de maga az EP is, noha ők is tudták, mekkora »bukovári« valójában az egész. Igazi morális megsemmisülés.”