„Azon egyedi esetekben, amikor Romániából vagy Szlovákiából áttéved egy-egy védett vad, a magyar vadászok dicséretes gyorsasággal azonnal le is lövik őket. Szemernyi kétség vagy aggály nélkül. Most legutóbb egy Hubertus vadászkitüntetéssel megajándékozott puskás ember lőtt agyon egy idetévedt nyomorultat azzal a magyarázattal, hogy vaddisznónak nézte. Mire a rendőrség észbe kapott, a mackó koponyája kifőzve, bundája lenyúzva, emléke eltemetve.
Így kell ezt csinálni, a magyar vadászat, mint félreértett sporttevékenység, nagyobb dicsőségére. A honi vadászok, nem tudni, milyen minősítés illene rájuk, fütyülnek mindenfajta nemzetközi egyezményre, vadvédelemre, állatvédelemre, kihaló félben lévő fajok mentésére. A magyar vadász agya akként működik, hogy ha konfliktus van kilátásban, ami farkasban, medvében vagy ecsetfülecskéjű hiúzban testesül meg, és eltéveszti az államhatárt, azonnal lelőni, kibelezni, elpusztítani. Akkor nincs probléma.