Mégsem lehet más

„Több mint elgondolkodtató esemény történt Felcsúton, amikor Schiffer András, az LMP társelnöke áprilisi országjárása közben Székesfehérvárra menet megállt a településen, hogy találkozzon Szatmári Ildikó és Varga György felcsúti lakosokkal, a párt Fejér megyei országgyűlési képviselő-jelöltjeivel. A randevú helyszíne egy kis kávézó volt, történetünk szereplői szerényen fogyasztottak, mindössze három kávét rendeltek. Bankkártyával szerettek volna fizetni, de mivel a kávézóban erre nem volt mód, a kedves személyzet a közeli bankautomatához irányította őket. A politikusok megígérték, hogy felkeresik a gépet, majd visszatérnek. 

Később kiderült, hogy ez az oda-vissza négyszáz méteres távolság leküzdhetetlennek bizonyult, hiszen a mai napig sem érkeztek vissza tartozásukat kiegyenlíteni. Az LMP politikusai elmentek, az adósság maradt. 

A komoly élettapasztalattal rendelkezők tudják, hogy minden rossz kicsiben szokott elkezdődni, ezért sokatmondó, hogy az LMP emberei »kocsmatartozást« hagytak maguk után. Az a baj, hogy egy magát a többitől a nevében – úgy látszik, csak abban – is markánsan elhatároló párt a napi gyakorlatban semmivel sem különbözik azoktól, akiket meg akar haladni. Az a baj, hogy ezek a kicsinyes, pitiáner színvonalon álló »kocsmaadósságot« maguk után hagyó politikusok később lelkiismeret-furdalás nélkül elmentek Székesfehérvárra kampányolni, és ott rezzenéstelen arccal papoltak tisztességről, becsületről, korrupciómentes politikáról. Schifferéknél nem lehet más a politika, mert ők maguk a gátjai. Nem attól lesz más egy párt politikája, ha azt néhány önjelölt népbutító csupán szavakkal annak titulálja.”