Az egészségügy átalakítása hatalmas felelősség. Talán ezért is odázza el minden ciklusban a politika.
„Az egészségügy átalakítása hatalmas felelősség. Talán ezért is odázza el minden ciklusban a politika. Pénz is kell hozzá, no meg szakértelem, s mindenképpen perspektíva: mit akar a szakma, s abból mit lehet megvalósítani? Pozitív hozzáállásom nem engedi, hogy azt gondoljam: mindez nem áll rendelkezésre, azért késik a reform. Négy év nem elegendő egy ekkora feladathoz – mondják. Nohát, rajta! Itt a történelmi lehetőség! Muszáj, hogy ez legyen most a legfontosabb feladat!
Közhely, hogy az egészségügy orvosért kiált, de ez a helyzet. Két tényező tartja egyben az alapjaiban már recsegő-ropogó rendszert. Az a számában egyre kevesebb, erejében megfogyatkozott és hivatástudatába belefásult szakembergárda, akiknek esküje mégis életre szóló. És a hálapénz...”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az iskolai osztályozásnak megfelelően értékelhetik a betegek egyebek közt az ellátás minőségét, a dolgozók hozzáállását és a tisztaságot.
Ne csodálkozzunk, hogy nem megy orvoshoz, akit azzal stresszelnek, hogy összeomlik az egész kóceráj. Francesca Rivafinoli írása.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Jön az amerikai egészségügy és élelmiszeripar forradalma?
A héten került a parlament elé az a 2025-ös költségvetési tervezet, amiből kiderül: jelentősen bővülnek az egészségügyi ellátórendszer forrásai.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
